MegosztásHihetetlen, hogy mit képes alkotni ez a férfi egyetlen farönkből – VIDEÓ
Hihetetlen, hogy mire képes egy férfi egy akkora rönk segítségével, melyet első látásra lehetetlennek tűnik felemelni. A videót megnézve bárki könnyedén végig tudná csinálni, csak egy kis fantázia és néhány szerszám szükséges hozzá.Így készíthetünk könnyedén légies és dekoratív lámpaburát rendhagyó módon egy elsőre csak tüzelésre alkalmas farönkből. Soren Berger csodálatos szobrokat és alkotásokat, használati tárgyakat készít nagyobb fadarabokból.
Egy esztergát, egy vésőt és egy fűrészt használ ahhoz, hogy egyedi alkotásait létrehozza. Először eltávolítja a fa kérgét, meghámozza, majd a precíz belső munkálatok következnek.
A lámpaernyőt annyira vékonyra csiszolja, hogy már-már papírvékony, majd vékony erezetet vés bele, így sokkal szűrtebben és hangulatosabban árad át rajta a fény. Nézzük végig, hogyan lesz a rönkből csodaszép alkotás, hiszen az elkészítés folyamata és a végeredmény önmagáért beszél.
A megmaradt fa darabokat, forgácsot is újrahasznosítja, hiszen kiváló tüzelőanyag lesz belőle.
Gondolatok, +1:
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te ülj le mellém,
Űlj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te ülj le mellém,
Űlj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
