MegosztásHihetetlen, hogy mit képes alkotni ez a férfi egyetlen farönkből – VIDEÓ
Hihetetlen, hogy mire képes egy férfi egy akkora rönk segítségével, melyet első látásra lehetetlennek tűnik felemelni. A videót megnézve bárki könnyedén végig tudná csinálni, csak egy kis fantázia és néhány szerszám szükséges hozzá.Így készíthetünk könnyedén légies és dekoratív lámpaburát rendhagyó módon egy elsőre csak tüzelésre alkalmas farönkből. Soren Berger csodálatos szobrokat és alkotásokat, használati tárgyakat készít nagyobb fadarabokból.
Egy esztergát, egy vésőt és egy fűrészt használ ahhoz, hogy egyedi alkotásait létrehozza. Először eltávolítja a fa kérgét, meghámozza, majd a precíz belső munkálatok következnek.
A lámpaernyőt annyira vékonyra csiszolja, hogy már-már papírvékony, majd vékony erezetet vés bele, így sokkal szűrtebben és hangulatosabban árad át rajta a fény. Nézzük végig, hogyan lesz a rönkből csodaszép alkotás, hiszen az elkészítés folyamata és a végeredmény önmagáért beszél.
A megmaradt fa darabokat, forgácsot is újrahasznosítja, hiszen kiváló tüzelőanyag lesz belőle.
Gondolatok, +1:
József Attila: Majd megöregszel
Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, – azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.
Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.
Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
“Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem.”
“Mit is tehettem volna?” – kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.
Tetszett? Akkor ne felejtsd el megosztani!
József Attila: Majd megöregszel
Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, – azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.
Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.
Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
“Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem.”
“Mit is tehettem volna?” – kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.
Tetszett? Akkor ne felejtsd el megosztani!
