MegosztásRepublic - Ha itt lennél velem
Én mennék veled, de nem akarod,csak nézek utánad az ablakon.
ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el,
hogy most már menni kell.
A mesének vége és álmodom,
hogy virág nyílik a domboldalon
a felhők fölött ragyog a nap,
ha itt lennél velem.
Én letörölném a könnyeid,
és elmondanám, hogy szép lehet
a holnap, hogy ha elhiszed,
ha itt lennél velem.
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem
én nem engedném el
többé már sosem.
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem.
én nem engedném el,
többé már sosem.
Kedvesem.
A mesének vége és álmodom,
hogy reggel újra fel kel a nap,
igazat mond és megsimogat,
ha itt lennél velem.
Én mennék veled, de nem akarod,
csak nézek utánad az ablakon.
ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el,
hogy most már menni kell.
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem.
én nem engedném el
többé már sosem.
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem,
én azt kérném megint,
hogy hazudj még nekem,
Kedvesem.
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem
én nem engedném el,
többé már sosem.
Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem,
én nem engedném el.
Gondolatok, +1:
Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében.
- Fiam, itt az ideje, mennünk kell!
- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még. – kérdezte az ember.
- Sajnálom Fiam, de most van itt az ideje, menned kell!
- És mi van a bőröndben?
- Minden ami a Tiéd volt.!
- Ami az enyém volt? Akarod mondani a holmim, a ruháim, a pénzem?
- Sajnálom fiam, de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.
- Akkor az emlékeim?
- Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.
Akkor a tehetségeim…
- Ezek sem a tieid. A körülményekhez tartoznak.
- Akkor a barátaim, a családom???
- Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életutadhoz tartoztak.
- De a feleségem, és a gyerekeim???
- Sajnálom fiam, de még ezek sem a tieid. A szívedé voltak…
- Akkor a testem???
- Ez sem volt a tiéd soha. Az a poré!
- Akkor a lelkem?
- Sajnálom fiam, de az lelked… A lelked sem volt sohasem a tied. A lelked az enyém!
A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből, és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezte Istent:
- Soha nem volt semmim???
- De igen fiam, minden pillanat, amit megéltél, csakis a TIÉD volt!
Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében.
- Fiam, itt az ideje, mennünk kell!
- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még. – kérdezte az ember.
- Sajnálom Fiam, de most van itt az ideje, menned kell!
- És mi van a bőröndben?
- Minden ami a Tiéd volt.!
- Ami az enyém volt? Akarod mondani a holmim, a ruháim, a pénzem?
- Sajnálom fiam, de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.
- Akkor az emlékeim?
- Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.
Akkor a tehetségeim…
- Ezek sem a tieid. A körülményekhez tartoznak.
- Akkor a barátaim, a családom???
- Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életutadhoz tartoztak.
- De a feleségem, és a gyerekeim???
- Sajnálom fiam, de még ezek sem a tieid. A szívedé voltak…
- Akkor a testem???
- Ez sem volt a tiéd soha. Az a poré!
- Akkor a lelkem?
- Sajnálom fiam, de az lelked… A lelked sem volt sohasem a tied. A lelked az enyém!
A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből, és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezte Istent:
- Soha nem volt semmim???
- De igen fiam, minden pillanat, amit megéltél, csakis a TIÉD volt!
