MegosztásPizzát adtak egy hajléktalannak, majd visszakérték tőle. Ami ezután történt, mindenkit ledöbbentett – VIDEÓ
Szinte bármikor eljöhet az a nap, mikor már annyi pénzünk sem lesz, hogy egy kis élelmet vásároljunk magunknak és az sem lesz, akit felhívjunk, hogy segítsen rajtunk. Ebben a kisfilmben két fiatal srácot látunk, akik New York egyik utcáján, egy pizzázó előtt udvariasan arra kérik a falatozókat, hogy adnának-e nekik egy szeletet, mivel nagyon éhesek. Meglepetésükre azonban minden próbálkozásuk kudarcba fullad, hiszen senki sem hajlandó osztozni velük. Váratlanul azonban éppen onnan jön a segítség, ahonnan a legkevésbé számítottak rá.A két fiatal egy hajléktalant örvendeztet meg egy pár megmaradt pizza szelettel. Húsz perc múlva pedig egy másik fiatal, hajléktalannak álcázva magát bepróbálkozik, és nagy meglepetésére a tengődő férfi gondolkodás nélkül megosztja embertársával az ételét.
Ezután egy igencsak megható rész következik, ugyanis a beépített fiú pénzt ad a napi falatját is megosztani képes szegény embernek, ezzel köszönve meg jószívűségét. A férfi nem is tudja mire vélni a dolgot, egyszerűen elsírja magát. Mindannyian tanulhatnánk ettől az embertől, hiszen soha sem tudhatjuk, hogy ki lesz az, aki legközelebb a kezét nyújtja felénk.
Gondolatok, +1:
Szép életem volt akkor, amikor még
nagymamám karjaiban érezhettem azt
a határtalanul jóleső ember-melegséget,
amitől a gyermek-lélek szeretetet kap.
Szép életem volt akkor, amikor még
kötényébe rejthettem kihullt könnyeim,
azon könnyeket, melyek kicsordulni vágytak,
hogy ne égessék túlságosan léleksebeim.
Szép élet volt akkor, mikor dérezüstös haján
kezem puha lágysága szálat simított,
mert érintésem nyomán úgy ragyogott szeme,
mint a legeslegtündöklőbb égi csillagok.
Szép volt biz, nagyon szép, minden pillanat,
ami róla szólt, s emlékként szívemben maradt,
mert az én nagymamám olyan asszony volt,
ki előtt a szeretet is méltán meghajolt.
Szép életem volt akkor, amikor még
nagymamám karjaiban érezhettem azt
a határtalanul jóleső ember-melegséget,
amitől a gyermek-lélek szeretetet kap.
Szép életem volt akkor, amikor még
kötényébe rejthettem kihullt könnyeim,
azon könnyeket, melyek kicsordulni vágytak,
hogy ne égessék túlságosan léleksebeim.
Szép élet volt akkor, mikor dérezüstös haján
kezem puha lágysága szálat simított,
mert érintésem nyomán úgy ragyogott szeme,
mint a legeslegtündöklőbb égi csillagok.
Szép volt biz, nagyon szép, minden pillanat,
ami róla szólt, s emlékként szívemben maradt,
mert az én nagymamám olyan asszony volt,
ki előtt a szeretet is méltán meghajolt.
