MegosztásPizzát adtak egy hajléktalannak, majd visszakérték tőle. Ami ezután történt, mindenkit ledöbbentett – VIDEÓ
Szinte bármikor eljöhet az a nap, mikor már annyi pénzünk sem lesz, hogy egy kis élelmet vásároljunk magunknak és az sem lesz, akit felhívjunk, hogy segítsen rajtunk. Ebben a kisfilmben két fiatal srácot látunk, akik New York egyik utcáján, egy pizzázó előtt udvariasan arra kérik a falatozókat, hogy adnának-e nekik egy szeletet, mivel nagyon éhesek. Meglepetésükre azonban minden próbálkozásuk kudarcba fullad, hiszen senki sem hajlandó osztozni velük. Váratlanul azonban éppen onnan jön a segítség, ahonnan a legkevésbé számítottak rá.A két fiatal egy hajléktalant örvendeztet meg egy pár megmaradt pizza szelettel. Húsz perc múlva pedig egy másik fiatal, hajléktalannak álcázva magát bepróbálkozik, és nagy meglepetésére a tengődő férfi gondolkodás nélkül megosztja embertársával az ételét.
Ezután egy igencsak megható rész következik, ugyanis a beépített fiú pénzt ad a napi falatját is megosztani képes szegény embernek, ezzel köszönve meg jószívűségét. A férfi nem is tudja mire vélni a dolgot, egyszerűen elsírja magát. Mindannyian tanulhatnánk ettől az embertől, hiszen soha sem tudhatjuk, hogy ki lesz az, aki legközelebb a kezét nyújtja felénk.
Gondolatok, +1:
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te ülj le mellém,
Űlj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te ülj le mellém,
Űlj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
