MegosztásÜvegkalitkába zárták a résztvevőket, amikor megláttam, hogy mi várt rájuk megfogadtam, ilyen élmény nekem is kell – VIDEÓ
Íme, nem kell más hozzá, mint egy tucat kismacska. Nincs az az ember, aki ne nyugodna meg, ne mosolyogná el magát, vagy ne gondolná azt, hogy az élet gyönyörű egy halom kismacska láttán.Az alábbi videóban egy csodálatos stresszűző praktika látható, és ráadásul szinte ingyen van. Egy tetőtől-talpig üveg szobába mennek be az emberek, ahol a zöld füvön egy mosoly-sárga párna található. Nem kell más tenniük, mint feltenni a szintén sárga fülhallgatót, és meghallgatni a nyugtató utasításokat.
Átszellemülve, becsukott szemmel ül mindenki, míg egyszercsak a kis rejtett faajtókon egy tucat puha szőrgomolya érkezik. Ettől a legfeszültebb idegek is kisimulnak, mindenki önfeledten játszik, simogat, bújik és mosolyog. Bárcsak cicákból állna a világ.
Gondolatok, +1:
Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.
Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.
Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön–külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.
Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.
Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.
Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön–külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.
