MegosztásÜvegkalitkába zárták a résztvevőket, amikor megláttam, hogy mi várt rájuk megfogadtam, ilyen élmény nekem is kell – VIDEÓ
Íme, nem kell más hozzá, mint egy tucat kismacska. Nincs az az ember, aki ne nyugodna meg, ne mosolyogná el magát, vagy ne gondolná azt, hogy az élet gyönyörű egy halom kismacska láttán.Az alábbi videóban egy csodálatos stresszűző praktika látható, és ráadásul szinte ingyen van. Egy tetőtől-talpig üveg szobába mennek be az emberek, ahol a zöld füvön egy mosoly-sárga párna található. Nem kell más tenniük, mint feltenni a szintén sárga fülhallgatót, és meghallgatni a nyugtató utasításokat.
Átszellemülve, becsukott szemmel ül mindenki, míg egyszercsak a kis rejtett faajtókon egy tucat puha szőrgomolya érkezik. Ettől a legfeszültebb idegek is kisimulnak, mindenki önfeledten játszik, simogat, bújik és mosolyog. Bárcsak cicákból állna a világ.
Gondolatok, +1:
Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül...Pótolható...
Csak a szeretetet nem pótolja semmi.
Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!
A szeretet csodáját őrizni kell...
Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott.
Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük,
hogy holnap is meglesz.
S itt követjük el a hibát... Semmi sem természetes.
Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás.
Csak addig, amíg birtokoljuk.
Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk, a miénk.
A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik.
Birtokába jut a Tudásnak... a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni,
mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz...
S csak a SZERETET MENTHETI MEG.
Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül...Pótolható...
Csak a szeretetet nem pótolja semmi.
Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!
A szeretet csodáját őrizni kell...
Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott.
Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük,
hogy holnap is meglesz.
S itt követjük el a hibát... Semmi sem természetes.
Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás.
Csak addig, amíg birtokoljuk.
Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk, a miénk.
A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik.
Birtokába jut a Tudásnak... a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni,
mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz...
S csak a SZERETET MENTHETI MEG.
