Üvegkalitkába zárták a résztvevőket, amikor megláttam, hogy mi várt rájuk megfogadtam, ilyen élmény nekem is kell – VIDEÓ

Íme, nem kell más hozzá, mint egy tucat kismacska. Nincs az az ember, aki ne nyugodna meg, ne mosolyogná el magát, vagy ne gondolná azt, hogy az élet gyönyörű egy halom kismacska láttán.

Az alábbi videóban egy csodálatos stresszűző praktika látható, és ráadásul szinte ingyen van. Egy tetőtől-talpig üveg szobába mennek be az emberek, ahol a zöld füvön egy mosoly-sárga párna található. Nem kell más tenniük, mint feltenni a szintén sárga fülhallgatót, és meghallgatni a nyugtató utasításokat.

Átszellemülve, becsukott szemmel ül mindenki, míg egyszercsak a kis rejtett faajtókon egy tucat puha szőrgomolya érkezik. Ettől a legfeszültebb idegek is kisimulnak, mindenki önfeledten játszik, simogat, bújik és mosolyog. Bárcsak cicákból állna a világ.
Gondolatok, +1:
Mi az a szerelem?

Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”

„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” – válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” – tette hozzá.

A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.

Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.

„Ez a szerelem!” – mondta rögvest a tanárnő.

„Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.”

„Akkor mi a házasság tanárnő?” – kérdezte a tanuló.

„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” – felelte.
„A szabály ugyanaz. Nem fordulhatsz vissza sosem.” – tette hozzá.

A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.

„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” – fogadta a tanárnő.
„Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül.” – tette hozzá.

„Ez a házasság!”