Delhusa Gjon: Gyertyák a síron

Közös volt minden ólomkatonánk.
És úgy nőttünk fel, Ahogy az utca nevelt:
Pofonok hátán, lányok oldalán.
Nem rég felhívtam őt, egy lány hang válaszolt:
"Nem tudsz róla? Tegnap délután autóbaleset érte őt. Kérlek, ne keresd többé..."
Oh, Istenem, mondd miért? Mondd,miért nem óvtad őt?
Kinek jó, hogy a fájdalom ily nagyra nőtt?
Állíts gyertyát a síron, ha néha arra jársz!
Útban hazafelé, ugye, megállsz?
Gyertyák a síron, s egy könnyes arcú lány,
Elindul, és visszanéz: ég-e a láng...
Volt egy fiú, egy régi jóbarát,
Közös volt minden ólomkatonánk.
És mi úgy nőttünk fel, Ahogy az utca nevelt:
Pofonok hátán, lányok oldalán.
Állíts gyertyát a síron, ha néha arra jársz!
Útban hazafelé, ugye, megállsz?
Gyertyák a síron, s egy könnyes arcú lány,
Elindul, és visszanéz: ég-e a láng...
Gondolatok, +1:
Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.
Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.