MegosztásBeléptek a színpadra és elkezdtek táncolni, a közönség üdvrivalgásba kezdett – VIDEÓ
A tánc az egyik legfelszabadítóbb dolog a világon. Még azok is, akik úgy gondolják, hogy nagyon bot lábuk van, egy ritmikus dallam hallatán jön, hogy táncra perdüljenek. És szerencsére táncra is perdülnek gyakran, önfeledten.Az alább videó biztos mindenki lábát megmozgatja. Valmir és Juzinha nem csak a közönségét kápráztatta el a 2014-es Forro de Domingo c. fesztiválon, hanem azóta több százezer rajongójuk is lett.
Táncukat szenvedély és energia jellemzi, ezenkívül pedig csupa összhang és harmónia tükröződik mozgásukból. A két fiatal arcán is tükröződik, hogy számukra a tánc és a zene valódi szenvedély, és az életüket jelenti.
A forro egy brazil zenei műfaj, mely több táncstílust ötvöz magában.
Gondolatok, +1:
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
