MegosztásBeléptek a színpadra és elkezdtek táncolni, a közönség üdvrivalgásba kezdett – VIDEÓ
A tánc az egyik legfelszabadítóbb dolog a világon. Még azok is, akik úgy gondolják, hogy nagyon bot lábuk van, egy ritmikus dallam hallatán jön, hogy táncra perdüljenek. És szerencsére táncra is perdülnek gyakran, önfeledten.Az alább videó biztos mindenki lábát megmozgatja. Valmir és Juzinha nem csak a közönségét kápráztatta el a 2014-es Forro de Domingo c. fesztiválon, hanem azóta több százezer rajongójuk is lett.
Táncukat szenvedély és energia jellemzi, ezenkívül pedig csupa összhang és harmónia tükröződik mozgásukból. A két fiatal arcán is tükröződik, hogy számukra a tánc és a zene valódi szenvedély, és az életüket jelenti.
A forro egy brazil zenei műfaj, mely több táncstílust ötvöz magában.
Gondolatok, +1:
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
