Először megsajnáltam, hogy csak 24 négyzetméteres lakásban él, aztán leesett az állam – VIDEÓ

Christian Shallert barcelonai nem éppen nagynak mondható lakását úgy alakította át, hogy benne minden megtalálható, kényelmes és ötletes lett. A legó típusú élettérben minden négyzetcentiméter kihasználásra került.

A lakás magába foglal egy nappalit, konyhát, hálót, fürdőszobát és egy csodálatos kilátással rendelkező teraszt. Persze az összes helyiség nem mindig található meg egyszerre, hiszen megtörténhet, hogy az étkezésre szolgáló asztalkát éppen fel kell csukni ahhoz, hogy nappalit varázsoljon belőle a tervező. Vagy a nappali kényelmes kanapéját kell kihúzni, hogy hálóvá alakuljon a lakótér. Az egész lakás olyan, mint egy matekfeladat: valamit valamivel össze kell adni, vagy ki kell vonni, hogy kialakuljon az élettér egy újabb funkcionalitása.

Christian sok szakirodalmat olvasott, különböző lakberendezési folyóiratokból inspirálódott, míg kialakította a számára praktikus lakást. Elmondása szerint nem vágyott luxusra, de fontos volt, hogy legyen egy ágya ahol aludjon, legyen víz a tisztálkodáshoz, mosogatáshoz, és egy kályha, ahol alkalomadtán főzhet.

A lakás ennél persze sokkal funkcionálisabb lett, és minden megtalálható kis helyen, ami a kényelmet szolgálja. A tisztántartás is könnyen megoldható, hiszen minden egy karnyújtásnyira van egymástól, így gyorsan és hatékonyan lehet takarítani.

A lakás egyetlen ablaktalan falából a fiatalember egy perc alatt mikróval, sütővel, hűtőszekrénnyel ellátott konyhát varázsol. Egy-két mozdulat és újabbnál-újabb eszközök nyílnak ki a falból. Az ágy például az erkély alatti falból csúszik ki, ami nappalra kényelmes kanapé, éjszaka pedig franciaággyá alakul át. A kis lakásban állandó mozgásban vannak az innen-onnan elővarázsolt életterek, tárgyak, használati eszközök.
Gondolatok, +1:
Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk.
Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését.
Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.