Ki tudná elfelejteni kedvenc jó és rossz fiúinkat, akik között mindig dúlt a családi háború.

Vajon neked melyik karakter állt a szívedhez közel?
A jó képű, Bobby Ewing, vagy a rossz fiú Jockey Ewing aki mindig borsot tört mindenki orra alá?
És ugye a többi szereplő, akik biztosítottak minket minden egyes résznél az izgalmakra.

Nálatok is családi programnak minősült a Dallas sorozat nézése minden nap?
Te vártad már, hogy elkezdődjön vagy azt vártad, hogy mikor lesz végre vége ennek a szenvedésnek és ne kelljen nézni már tovább.
Vagy a családdal izgultál, hogy mi fog történni és közben arra gondoltál soha ne érjen véget a műsor mert végre együtt van mindenki aki a számodra fontos.

Te melyik karakter lettél volna a filmben, és vajon ha meg hallod, hogy Dallas sorozat milyen gondolatok kavarognak benned?

Ugyan megpróbálták folytatni a sorozatot,de nem sikerült úgy, ahogy szerették volna, vagy neked erről esetleg más a véleményed?

A régi idők folytathatatlan tökéletesen megírt és eljátszott sorozatává vált a legtöbb ember számára.

Nyomj egy lájkot, ha te is szeretted!
Gondolatok, +1:
Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet.
– Valahogy majd csak elleszek; mondta.
A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat.
Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.
– Ez a Te házad – mondta. – Ezt én adom ajándékba.Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár… Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egészen másképp dolgozott volna.
Így van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán jön a hidegzuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a házban, amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.
Tehát nincs visszaút.
Te is építőmester vagy. Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.
Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy: “az élet egy csináld magad vállalkozás”. Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.
Építkezz okosan.

Ne feledd:
Úgy szeress, mintha senki nem bántott volna meg!
Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged a pénzre!
Úgy táncolj, mintha senki sem figyelne!
Oszd meg te is ezt a történetet!

Ezek is érdekelhetnek