Nagymamám

Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám,
mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján.
S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret,
jelezvén, hogy újra tavasz közeleg.
Nagymamám volt ki vigyázta a létem,
mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem,
s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket,
melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek.

Nagymamám volt nékem az álmok otthona,
nappalaim jó tündére, az éjek vándora.
Minden-minden ő volt, mely megtanított arra,
hogy nagy a szeretet Isteni hatalma.

Mert az én nagymamám mindig azt vallotta,
ki szerény és szelíd annak boldog minden napja,
mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg,
kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.
Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
Erős vagyok, mert képes voltam mosolyogni, miközben belül szétszaggattak. Erős vagyok, mert képes voltam nevetni, mikor az utolsó álmom is szertefoszlott. Erős vagyok, mert képes voltam egyben tartani magam, mikor apró darabokra törtem. Erős vagyok, de nincs ember a földön, aki minden fájdalmat, bukást, kudarcot és kínt elviselne. Így hát csak reménykedni tudok minden napban, hogy nem rombolják le újra az életem...