MegosztásNe ítélkezz felettem, ha még…
Ne ítélkezz felettem, ha még nem jártad végig az utamat..
Láthatod a mosolyom... de nem látod mögötte a fájdalmat
Ne dobálj kövekkel.. ha nem tudod... mit miért tettem
Láthatod a hibáim.. de nem látod az összetört szívem
Léptem én is rossz útra... volt, hogy más ember voltam.. De csak boldog lenni! Ezen kívül semmi mást nem akartam
Ne bánts szavakkal.. ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok
Láthatod a tetteim de nem látod, mikor pofonokat kapok..
Minden embernek meg vannak a magában hordozott sebek
Melyek soha el nem múlnak.. hiába telnek gyorsan az évek
Ezért mielőtt valakiről rosszat mondanál.. vedd fel a cipőjét
S meglátod.. ha felveszed.. Te leszel ki letörli majd a könnyét.
Láthatod a mosolyom... de nem látod mögötte a fájdalmat
Ne dobálj kövekkel.. ha nem tudod... mit miért tettem
Láthatod a hibáim.. de nem látod az összetört szívem
Léptem én is rossz útra... volt, hogy más ember voltam.. De csak boldog lenni! Ezen kívül semmi mást nem akartam
Ne bánts szavakkal.. ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok
Láthatod a tetteim de nem látod, mikor pofonokat kapok..
Minden embernek meg vannak a magában hordozott sebek
Melyek soha el nem múlnak.. hiába telnek gyorsan az évek
Ezért mielőtt valakiről rosszat mondanál.. vedd fel a cipőjét
S meglátod.. ha felveszed.. Te leszel ki letörli majd a könnyét.
Gondolatok, +1:
Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!
Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!
