MegosztásNe ítélkezz felettem, ha még…
Ne ítélkezz felettem, ha még nem jártad végig az utamat..
Láthatod a mosolyom... de nem látod mögötte a fájdalmat
Ne dobálj kövekkel.. ha nem tudod... mit miért tettem
Láthatod a hibáim.. de nem látod az összetört szívem
Léptem én is rossz útra... volt, hogy más ember voltam.. De csak boldog lenni! Ezen kívül semmi mást nem akartam
Ne bánts szavakkal.. ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok
Láthatod a tetteim de nem látod, mikor pofonokat kapok..
Minden embernek meg vannak a magában hordozott sebek
Melyek soha el nem múlnak.. hiába telnek gyorsan az évek
Ezért mielőtt valakiről rosszat mondanál.. vedd fel a cipőjét
S meglátod.. ha felveszed.. Te leszel ki letörli majd a könnyét.
Láthatod a mosolyom... de nem látod mögötte a fájdalmat
Ne dobálj kövekkel.. ha nem tudod... mit miért tettem
Láthatod a hibáim.. de nem látod az összetört szívem
Léptem én is rossz útra... volt, hogy más ember voltam.. De csak boldog lenni! Ezen kívül semmi mást nem akartam
Ne bánts szavakkal.. ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok
Láthatod a tetteim de nem látod, mikor pofonokat kapok..
Minden embernek meg vannak a magában hordozott sebek
Melyek soha el nem múlnak.. hiába telnek gyorsan az évek
Ezért mielőtt valakiről rosszat mondanál.. vedd fel a cipőjét
S meglátod.. ha felveszed.. Te leszel ki letörli majd a könnyét.
Gondolatok, +1:
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól – figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (…) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték.
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól – figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (…) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték.
