MegosztásFejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesanyám.
"Ma is csak úgy, mint réges-régen.
Ő volna végső menedékem.
Mindent, mi fáj s szívem tépi, elpanaszolnék sorra néki.
Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesanyám."
"Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment....."
Ő volna végső menedékem.
Mindent, mi fáj s szívem tépi, elpanaszolnék sorra néki.
Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesanyám."
"Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment....."
Gondolatok, +1:
Mindenre meg kell érni. Ha egy találkozásra megérünk: létrejön.
Akarat sem kell hozzá; ölünkbe hullik,
mint érett gyümölcs a fáról.
Ha két embert valódi szeretet köt össze,
nem veszthetik el egymást.
Ha útjuk hosszabb-rövidebb ideig mégis elválik,
annak mindig sorsszerű oka van...
Mindenre meg kell érni. Ha egy találkozásra megérünk: létrejön.
Akarat sem kell hozzá; ölünkbe hullik,
mint érett gyümölcs a fáról.
Ha két embert valódi szeretet köt össze,
nem veszthetik el egymást.
Ha útjuk hosszabb-rövidebb ideig mégis elválik,
annak mindig sorsszerű oka van...
