Falus Lajos: Nekem már nincs anyám

Nekem már nincs anyám, ki simogasson,
Estére érve álomba ringasson,
Gyengéd kezével édesen becézzen,
Szelíd szaván szép meséket meséljen,
Az én anyám a kéklő égben él már,
Csillag-szemével onnan néz le énrám:
Ha boldognak lát arca felragyog,
De mindig sír, ha szomorú vagyok.

Az én anyám olyan mint mindegyik:
Őnéki fáj ha gyermekét verik,
Ne bántsátok hát egymást emberek!
Minden rossz szó egy anyán ejt sebet...

Minden ütés egy anyaszívet ér,
Nyomában onnan serken ki a vér.
Ó szeressétek egymást, emberek!
Anyátokért... ha másért nem lehet...
Falus Lajos
Gondolatok, +1:
Addig kapj észbe, amíg ott van, amíg akar, amíg küzd érted. Addig nyúlj a kezéért, amíg kitart mellettetek. Mert ha beleun, akkor beleun. Mehetsz, sőt futhatsz is utána akár, de ha a szív nem bírja tovább, akkor bizony bánatában tovább tipeg. Csak tudod, akkor már bőven késő lesz. Mert ha szív egyszer lemond rólad, akkor az sajnálom, de örökre elenged téged.