Falus Lajos: Nekem már nincs anyám

Nekem már nincs anyám, ki simogasson,
Estére érve álomba ringasson,
Gyengéd kezével édesen becézzen,
Szelíd szaván szép meséket meséljen,
Az én anyám a kéklő égben él már,
Csillag-szemével onnan néz le énrám:
Ha boldognak lát arca felragyog,
De mindig sír, ha szomorú vagyok.

Az én anyám olyan mint mindegyik:
Őnéki fáj ha gyermekét verik,
Ne bántsátok hát egymást emberek!
Minden rossz szó egy anyán ejt sebet...

Minden ütés egy anyaszívet ér,
Nyomában onnan serken ki a vér.
Ó szeressétek egymást, emberek!
Anyátokért... ha másért nem lehet...
Falus Lajos
Gondolatok, +1:
Mindig lesznek személyek, akiknek nem fog tetszeni az, aki vagy, amit teszel. Akik másként és jobban csinálnák a helyedben. Akik tudják, hogy kéne élned, mit kéne érezned. Akik mást látnak a tetteidben, mást hallanak ki a szavaidból, másként ítélnek meg. Megfelelni mindenkinek nem lehet és nem is kell. Hisz életed legfőbb bírálója csak te magad lehetsz. Amíg tetteid során a jó szándék vezérel, amíg mondanivalód igazat szól, ha szíved szava szerint élsz, addig nem számít, hogy mások kinek látnak. Ha magadba tekintesz úgy is tudod ki vagy.....