MegosztásVan, hogy eljön az a pillanat, amikor már nem érdekel, hogy ki mit csinál vagy ki mit mond. Amikor már nem foglalkozol másokkal és nem érdekelnek mások, mert rájössz, hogy csak egy dolog fontos az életedben: az, hogy boldog lehess.
És ahhoz sokszor inkább nem kellenek mások..... Lesznek, akik úgy bántanak meg, hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak. Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban... Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók... lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van... fáradalmas, izgalmas utazás az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak..." Aki menni akar, engedjük el. Aki nem tudja mit akar, küldjük el. Aki a kezét nyújtja, fogadjuk el. Aki képes szavakkal is ölelni, pedig nem tudja biztosan kap-e valaha viszonzást, mégis önzetlenül képes adni, annak tényleg hatalmas a szíve. Aki nem akar szeretni, az gyáva. Aki meri vállalni a bukást, az bátor. És aki tud néha sírni, az mer szeretni is.
Gondolatok, +1:
Amikor az öreg bácsi meghalt egy idősek otthonában, azt hitték a nővérek, smemit sem hagyott maga után, aztán nagyon megdöbbentek!
Később, amikor a nővérek átkutatták a holmiját, Mak Filiser dolgai között ezt a verset találták_
Undok vénember
Mit láttok nővérek? . . .. . .Mit láttok?
Mire gondoltok, .. . amikor rám tekinetetk?
Egy undok vénembert . . . . .aki nem túl okos?
Fura szokásai vannak. . . . . . . .. és messze tekintő szeme?
Aki csámcsog, amikor eszik … . . és nemigen válaszolgat
Amikor felemelt hanggal rám szóltok ...Felelne, bácsi?
Aki mintha észre sem venné. .a dolgokat, amit csináltok
És mindig elhagy valamit. . . . .. . .A zokniját, a papucsát
Aki bár folyton ellenkezik. … hagyja, hogy azt csináljatok, amit akartok
Miközben fürdetitek, etetitek ...Csak lenne vége a napnak
Ezt gondoljátok? ....Ezt látjátok?
Akkor nézzetek rám, nővérek, ez nem én vagyok, akit láttok
Elmondom, ki vagyok én . . . . .. aki csendben ott ülök,
Aki a morgásotok miatt , .. . . . megeszik mindent, amit elé tesztek
Egy tízéves kisfiú vagyok... akinek van anyja és apja testvérei, fiúk, lányok . .. . és nagyon szeretjük egymást
Egy tizenhat éves srác vagyok...szárnyakkal a lábain
Aki a szerelméről ábrándozik, aki hamarosan eljön.
Egy húszéves vőlegény vagyok..dobogó szívvel a mellkasomban
Aki emlékszik, milyen esküt tett, amit be akar tartani örökre
25 éves vagyok...már nekem is van gyermekem
Szüksége van a támogatásomra, otthont kell teremtenem neki.
Már harminc lettem, a gyerekek egyre csak nőnek,
Egymáshoz vagyunk láncolva...a kötelék sohasem szakad el
Negyven vagyok... két fiam megnőtt, elhagyták a közös otthont.
De az asszony mellettem maradt...nincs okom panaszkodni.
Ötvenévesen mégegyszer ...kicsik játszanak körülöttem.
Megint kaptunk gyerekeket...én és a szerelmem.
Eljöttek a sötét napok....a feleségem meghalt, itthagyott
A jövőbe nézve...csak sötétséget látok.
Hiszen a gyerekeim már....a saját gyerekeikkel törődnek.
És azt hiszem az évek, és a szerelem....amit ismertem elszálltak
Öregember vagyok . . . . . . .. a természet kegyetlen
Miért teszi, hogy az öregséggel . . . . bolondnak is látszol?
A test összeomlik .. .. . a szépség, a kellem odalett
Már csak egy kő van ott...ahol rég a szívem dobogott
De az öreg testben valahol a fiatal férfi még ott van,
És elgyötört szíve . . . . néha fellobban egy emléktől
Emlékszem örömre és emlékszem a fájdalomra
És újraélem elmúlt életem . . . . . . . ebben az öreg testben
Emlékszem az évekre, amelyek elrohantak jaj túl gyorsan.
És elfogadom, hogy az élet rövid, semmi nem marad meg örökre.
Úgyhogy nézzetek csak rám, emberek .. . . jól figyeljetek
Nemcsak egy undok vénember vagyok
Nézzetek rám. . . . és lássatok meg . ENGEM!
Amikor az öreg bácsi meghalt egy idősek otthonában, azt hitték a nővérek, smemit sem hagyott maga után, aztán nagyon megdöbbentek!
Később, amikor a nővérek átkutatták a holmiját, Mak Filiser dolgai között ezt a verset találták_
Undok vénember
Mit láttok nővérek? . . .. . .Mit láttok?
Mire gondoltok, .. . amikor rám tekinetetk?
Egy undok vénembert . . . . .aki nem túl okos?
Fura szokásai vannak. . . . . . . .. és messze tekintő szeme?
Aki csámcsog, amikor eszik … . . és nemigen válaszolgat
Amikor felemelt hanggal rám szóltok ...Felelne, bácsi?
Aki mintha észre sem venné. .a dolgokat, amit csináltok
És mindig elhagy valamit. . . . .. . .A zokniját, a papucsát
Aki bár folyton ellenkezik. … hagyja, hogy azt csináljatok, amit akartok
Miközben fürdetitek, etetitek ...Csak lenne vége a napnak
Ezt gondoljátok? ....Ezt látjátok?
Akkor nézzetek rám, nővérek, ez nem én vagyok, akit láttok
Elmondom, ki vagyok én . . . . .. aki csendben ott ülök,
Aki a morgásotok miatt , .. . . . megeszik mindent, amit elé tesztek
Egy tízéves kisfiú vagyok... akinek van anyja és apja testvérei, fiúk, lányok . .. . és nagyon szeretjük egymást
Egy tizenhat éves srác vagyok...szárnyakkal a lábain
Aki a szerelméről ábrándozik, aki hamarosan eljön.
Egy húszéves vőlegény vagyok..dobogó szívvel a mellkasomban
Aki emlékszik, milyen esküt tett, amit be akar tartani örökre
25 éves vagyok...már nekem is van gyermekem
Szüksége van a támogatásomra, otthont kell teremtenem neki.
Már harminc lettem, a gyerekek egyre csak nőnek,
Egymáshoz vagyunk láncolva...a kötelék sohasem szakad el
Negyven vagyok... két fiam megnőtt, elhagyták a közös otthont.
De az asszony mellettem maradt...nincs okom panaszkodni.
Ötvenévesen mégegyszer ...kicsik játszanak körülöttem.
Megint kaptunk gyerekeket...én és a szerelmem.
Eljöttek a sötét napok....a feleségem meghalt, itthagyott
A jövőbe nézve...csak sötétséget látok.
Hiszen a gyerekeim már....a saját gyerekeikkel törődnek.
És azt hiszem az évek, és a szerelem....amit ismertem elszálltak
Öregember vagyok . . . . . . .. a természet kegyetlen
Miért teszi, hogy az öregséggel . . . . bolondnak is látszol?
A test összeomlik .. .. . a szépség, a kellem odalett
Már csak egy kő van ott...ahol rég a szívem dobogott
De az öreg testben valahol a fiatal férfi még ott van,
És elgyötört szíve . . . . néha fellobban egy emléktől
Emlékszem örömre és emlékszem a fájdalomra
És újraélem elmúlt életem . . . . . . . ebben az öreg testben
Emlékszem az évekre, amelyek elrohantak jaj túl gyorsan.
És elfogadom, hogy az élet rövid, semmi nem marad meg örökre.
Úgyhogy nézzetek csak rám, emberek .. . . jól figyeljetek
Nemcsak egy undok vénember vagyok
Nézzetek rám. . . . és lássatok meg . ENGEM!
