Megosztás25 gondolat Buddha tanításai közül.
1. A szeretet mindent meggyógyít.
2. Nem a szavaid hanem a tetteid határoznak meg.
3. A jó egészség titka, hogy a MOST-ban éljünk.
4. Aki befelé néz az felébred.
5. A szavaknak hatalma van, fájhatnak és gyógyíthatnak. 6. Enged el és a tied lesz örökre. Csak azt veszíted el amihez ragaszkodsz.
7. Senki sem járhatja az utad helyetted.
8. Senki se ment meg bennünket,hanem mi magunk. Senki se képes rá és senki sem teheti. Magunknak kell járnunk az utat.
9. A boldogság sohasem csökken az által, hogy megosszuk.
10. Légy kedves mindenkihez.
11. Ne higgy el mindent, amit mondanak.
12. Ahogyan gondolkozol olyanná válsz.
13. Enged el a félelmet.
14. Az igazság mindig kiderül.
15. Irányítsd az elméd vagy az fog irányítani. A kétség elválaszt. A bizalom egyesít.
16. Senki sem érdemesebb a szeretetre, mint Te magad.
17. Másokat ismerni bölcsesség, magadat ismerni megvilágosodás.
18. A spiritualitás nem luxus, hanem szükségszerűség.
19. Cseréld az irigységedet csodálatra.
20. Keresd a békét magadban.
21. Enged el a kötődést. 22. Bölcsen válaszd meg a barátaidat.
23. A boldogsághoz nem vezet út, Az út maga a boldogság.
24. Hagy fel az ítélkezéssel.
25. Szeres ,Élj, Engedj el.
2. Nem a szavaid hanem a tetteid határoznak meg.
3. A jó egészség titka, hogy a MOST-ban éljünk.
4. Aki befelé néz az felébred.
5. A szavaknak hatalma van, fájhatnak és gyógyíthatnak. 6. Enged el és a tied lesz örökre. Csak azt veszíted el amihez ragaszkodsz.
7. Senki sem járhatja az utad helyetted.
8. Senki se ment meg bennünket,hanem mi magunk. Senki se képes rá és senki sem teheti. Magunknak kell járnunk az utat.
9. A boldogság sohasem csökken az által, hogy megosszuk.
10. Légy kedves mindenkihez.
11. Ne higgy el mindent, amit mondanak.
12. Ahogyan gondolkozol olyanná válsz.
13. Enged el a félelmet.
14. Az igazság mindig kiderül.
15. Irányítsd az elméd vagy az fog irányítani. A kétség elválaszt. A bizalom egyesít.
16. Senki sem érdemesebb a szeretetre, mint Te magad.
17. Másokat ismerni bölcsesség, magadat ismerni megvilágosodás.
18. A spiritualitás nem luxus, hanem szükségszerűség.
19. Cseréld az irigységedet csodálatra.
20. Keresd a békét magadban.
21. Enged el a kötődést. 22. Bölcsen válaszd meg a barátaidat.
23. A boldogsághoz nem vezet út, Az út maga a boldogság.
24. Hagy fel az ítélkezéssel.
25. Szeres ,Élj, Engedj el.
Gondolatok, +1:
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
