MegosztásDvihallyné Oszuskó Sarolta: Nagyszülők...
Minden nagyszülő várja,
Mikor jön az unokája.
Kit szeret és dédelget,
Na és persze kényeztet.
Boldog ő ha rá vigyázhat,
Vele együtt sétálgathat,
Vagy vidáman labdáznak,
Netán strandon úszkálnak.
Kitalál a nagyi mindent,
Unokája legyen elégedett.
Jöjjön mindig örömmel,
Ne hisztizve könnyekkel.
Kis kezével megsimogat,
Mosolyával elkápráztat.
Kacagása megbabonáz,
Egész lénye csupa varázs.
Nagyszülő és unoka,
Kapcsolatuk egy csoda!
Egész más az alapja,
Mint gyermekével valaha.
Mikor jön az unokája.
Kit szeret és dédelget,
Na és persze kényeztet.
Boldog ő ha rá vigyázhat,
Vele együtt sétálgathat,
Vagy vidáman labdáznak,
Netán strandon úszkálnak.
Kitalál a nagyi mindent,
Unokája legyen elégedett.
Jöjjön mindig örömmel,
Ne hisztizve könnyekkel.
Kis kezével megsimogat,
Mosolyával elkápráztat.
Kacagása megbabonáz,
Egész lénye csupa varázs.
Nagyszülő és unoka,
Kapcsolatuk egy csoda!
Egész más az alapja,
Mint gyermekével valaha.
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
