Kovács Sándor: Útravaló

Mikor ezt olvasod, simogasd gyermeked.
Addig a tiéd ő, amíg ott van veled.
Öleld át kisfiad, mondd azt, hogy szereted,
Addig tedd meg ezt, ameddig teheted.
Ha a kicsi lányod kebledre öleled,
Érezni fogja ő, hogy nagyon szereted.
Ne mondd, hogy nincs időd.
Azt se, hogy fáradt vagy.
Nem jön vissza soha
Egy elmúlt pillanat.
Csengjen a fülében anyja szelíd hangja,
Pajzsként oltalmazza apja erős karja.
És amikor később útjára engeded,
Legyen útravaló a családszeretet.
Az idő múlását te észre sem veszed.
Mint madár fészkéből,
Kirepül gyermeked.
Várja őt az élet, tátong a messzeség,
Megoldandó dolog vár rá éppen elég.
Ha göröngyös útra téved a szekere,
Mindig legyen vele a fészek melege.
Kovács Sándor
Gondolatok, +1:
Drága Kincsem!

Ha szükséged van rám, szólj!

Ne foglalkozz vele, hogy alszom, haragszom vagy valami bajom van éppen. Ha szükséged van rám, ha beszélni akarsz velem mindig itt leszek neked! Nem számít milyen nagy vagy, milyen apró a problémád.

Itt leszek! Ezt jelenti az anyaság. A gyerek az eső, minden körülmények között. Te csak legyél teljesen nyugodt, egy anya szíve csak a gyermekeiért dobog. Szeretlek...

Anya