GondolatTér
Megosztás

Kovács Sándor: Útravaló

Mikor ezt olvasod, simogasd gyermeked.
Addig a tiéd ő, amíg ott van veled.
Öleld át kisfiad, mondd azt, hogy szereted,
Addig tedd meg ezt, ameddig teheted.
Ha a kicsi lányod kebledre öleled,
Érezni fogja ő, hogy nagyon szereted.
Ne mondd, hogy nincs időd.
Azt se, hogy fáradt vagy.
Nem jön vissza soha
Egy elmúlt pillanat.
Csengjen a fülében anyja szelíd hangja,
Pajzsként oltalmazza apja erős karja.
És amikor később útjára engeded,
Legyen útravaló a családszeretet.
Az idő múlását te észre sem veszed.
Mint madár fészkéből,
Kirepül gyermeked.
Várja őt az élet, tátong a messzeség,
Megoldandó dolog vár rá éppen elég.
Ha göröngyös útra téved a szekere,
Mindig legyen vele a fészek melege.
Kovács Sándor
Megosztás
Előző
Következő
Gondolatok, +1:
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...

Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...

Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.

Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...

Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...

Ezek is érdekelhetnek

A szülés az élet nagy csodája. Aki átélte, tudja: élete alapvetően változott meg abban a…

Soha többet nem lesz már az a nő, aki néhány perccel korábban volt. Mert amikor…

Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz…

Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele.

Kerner Mariann: Ma még a tiéd

Ma még teljesen a tiéd, Szeme éhesen kéri meséd. Ma még, ha fél hozzád fut,…

Móra Magda: Az út felén túl

Ha elkerülted már a negyven évet, a lelked gyakran tűnt időkbe téved. A dolgaidban tartod…

Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél…

Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.

Ne szégyelld

Ne szégyelld, ha lelked gyengédebb, mint másé, ha mások szíve sokkal-sokkal érdesebb, mert hidd el,…

Felnőtt lettem, Tőled távol, messze a szülői háztól...

Felnőtt lettem, Tőled távol, messze a szülői háztól, de minden kincset, mit Tőled kaptam, itt…

Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol…

Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad…