Kovács Sándor: Útravaló

Mikor ezt olvasod, simogasd gyermeked.
Addig a tiéd ő, amíg ott van veled.
Öleld át kisfiad, mondd azt, hogy szereted,
Addig tedd meg ezt, ameddig teheted.
Ha a kicsi lányod kebledre öleled,
Érezni fogja ő, hogy nagyon szereted.
Ne mondd, hogy nincs időd.
Azt se, hogy fáradt vagy.
Nem jön vissza soha
Egy elmúlt pillanat.
Csengjen a fülében anyja szelíd hangja,
Pajzsként oltalmazza apja erős karja.
És amikor később útjára engeded,
Legyen útravaló a családszeretet.
Az idő múlását te észre sem veszed.
Mint madár fészkéből,
Kirepül gyermeked.
Várja őt az élet, tátong a messzeség,
Megoldandó dolog vár rá éppen elég.
Ha göröngyös útra téved a szekere,
Mindig legyen vele a fészek melege.
Kovács Sándor
Gondolatok, +1:
Egyszer jön valaki, aki miatt minden megváltozik majd. Aki begyógyítja a múlt sebeit, aki felszárítja a könnyeidet, aki megmutatja, milyen is igazán boldognak lenni. És te nem fogsz bírni betelni vele, mert félsz hogy ő is elmegy. De ő maradni fog, és szeretni fog. Olyan dolgokat fog neked adni, amit még senki soha. Ő nem fog megbántani, ő támogatni fog, melletted lesz mindig, és soha nem hagy el más Nő miatt, mert neki te leszel az Egyetlen...