MegosztásHa a gyereket...
Ha a gyereket folyton bírálják, a lenézést tanulja.
Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja.
Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja.
Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja.
Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja.
Ha a gyereket folyvást biztatják, a bizalmat tanulja.
Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja.
Ha a gyerek teljesítményét elismerik, a megbecsülést tanulja.
Ha a gyerek jórészt helyesléssel találkozik, önmaga szeretetét tanulja.
Ha a gyereket elfogadják, és barátságos légkörben él, megtanulja szeretni a világot.
A gyerekek azt élik, amit tanulnak!
Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja.
Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja.
Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja.
Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja.
Ha a gyereket folyvást biztatják, a bizalmat tanulja.
Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja.
Ha a gyerek teljesítményét elismerik, a megbecsülést tanulja.
Ha a gyerek jórészt helyesléssel találkozik, önmaga szeretetét tanulja.
Ha a gyereket elfogadják, és barátságos légkörben él, megtanulja szeretni a világot.
A gyerekek azt élik, amit tanulnak!
Gondolatok, +1:
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény”.
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény”.
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
