Nadányi Zoltán - Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

Anyu, anyu! Anyu! -
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
Nadányi Zoltán
Gondolatok, +1:
Az anyaság alázat. Szolgálat és lemondás.
Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke.
Kétkedés és hit magadban. A hited őbenne. Az ő hite tebenned. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre. Könnyek a zuhany alatt.
Végtelen fáradtság. Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia.
Ismeretlen szívelszorulás. A szeme a szívedben. A hangod az övében.
A mosolya mindenhol. Az illata a lelkedben. Szövetség vele.
Az anyaság kötelék. Ragaszkodás és elengedés.
Kérdések magadnak, válaszok magadtól.
Az anyaság áldozat. És mindenekelőtt hála.
Hála annak, akit megszültél; és annak, aki téged megszült.