MegosztásEGY CSODÁLATOS ÜZENET, AMIT MINDEN NŐNEK HALLANIA KELL!
Sajnos rengeteg nő került már élete során olyan kapcsolatba, amire utólag azt mondja, „bár kihagytam volna”. Reméljük Müller Péter szavai azokhoz is eljutnak, akik eddig még nem kerültek ilyen, mérgező, abúzív viszonyba…
Müller Pétert senkinek sem kell bemutatni. A József Attila-díjas írót, legtöbben a populáris-ezoterikus irodalom egyik legismertebb alakjaként tartják számon. Egy halálközeli élménye fordította a spirituális tanok felé és azóta is számos embernek segített bölcsességével, tudásával.
Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja, igazi arcodat-mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is-de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette. - Müller Péter
A rossz kapcsolatok elkerülhetők, ha az ember tisztában van saját értékeivel. Nagyon fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk, ne higgyük el a hazugságokat, ne üljünk fel a manipulációnak. Aki szeret minket, az elfogadja hibáinkat és elfogadja teljes lényünket is.
Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
Müller Pétert senkinek sem kell bemutatni. A József Attila-díjas írót, legtöbben a populáris-ezoterikus irodalom egyik legismertebb alakjaként tartják számon. Egy halálközeli élménye fordította a spirituális tanok felé és azóta is számos embernek segített bölcsességével, tudásával.
Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja, igazi arcodat-mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is-de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette. - Müller Péter
A rossz kapcsolatok elkerülhetők, ha az ember tisztában van saját értékeivel. Nagyon fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk, ne higgyük el a hazugságokat, ne üljünk fel a manipulációnak. Aki szeret minket, az elfogadja hibáinkat és elfogadja teljes lényünket is.
Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
Gondolatok, +1:
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
