MegosztásEGY CSODÁLATOS ÜZENET, AMIT MINDEN NŐNEK HALLANIA KELL!
Sajnos rengeteg nő került már élete során olyan kapcsolatba, amire utólag azt mondja, „bár kihagytam volna”. Reméljük Müller Péter szavai azokhoz is eljutnak, akik eddig még nem kerültek ilyen, mérgező, abúzív viszonyba…
Müller Pétert senkinek sem kell bemutatni. A József Attila-díjas írót, legtöbben a populáris-ezoterikus irodalom egyik legismertebb alakjaként tartják számon. Egy halálközeli élménye fordította a spirituális tanok felé és azóta is számos embernek segített bölcsességével, tudásával.
Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja, igazi arcodat-mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is-de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette. - Müller Péter
A rossz kapcsolatok elkerülhetők, ha az ember tisztában van saját értékeivel. Nagyon fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk, ne higgyük el a hazugságokat, ne üljünk fel a manipulációnak. Aki szeret minket, az elfogadja hibáinkat és elfogadja teljes lényünket is.
Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
Müller Pétert senkinek sem kell bemutatni. A József Attila-díjas írót, legtöbben a populáris-ezoterikus irodalom egyik legismertebb alakjaként tartják számon. Egy halálközeli élménye fordította a spirituális tanok felé és azóta is számos embernek segített bölcsességével, tudásával.
Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja, igazi arcodat-mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is-de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette. - Müller Péter
A rossz kapcsolatok elkerülhetők, ha az ember tisztában van saját értékeivel. Nagyon fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk, ne higgyük el a hazugságokat, ne üljünk fel a manipulációnak. Aki szeret minket, az elfogadja hibáinkat és elfogadja teljes lényünket is.
Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
