MegosztásA kis herceg 10 tanítása szívről, szerelemről...
1. Akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan.
2. Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból
3. A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (...) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna.
4. Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.
5. Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.
6. Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.
7. Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
8. Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.
9. Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
10. Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. (...) Ha, teszem azt, délután négykor érkezel, már három órakor elkezdek boldog lenni. Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négy órakor már izgulok és nyugtalankodom; felfedezem a boldogság árát! De ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet...
2. Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból
3. A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (...) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna.
4. Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.
5. Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.
6. Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.
7. Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
8. Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.
9. Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
10. Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. (...) Ha, teszem azt, délután négykor érkezel, már három órakor elkezdek boldog lenni. Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négy órakor már izgulok és nyugtalankodom; felfedezem a boldogság árát! De ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet...
Gondolatok, +1:
Amikor az öreg bácsi meghalt egy idősek otthonában, azt hitték a nővérek, smemit sem hagyott maga után, aztán nagyon megdöbbentek!
Később, amikor a nővérek átkutatták a holmiját, Mak Filiser dolgai között ezt a verset találták_
Undok vénember
Mit láttok nővérek? . . .. . .Mit láttok?
Mire gondoltok, .. . amikor rám tekinetetk?
Egy undok vénembert . . . . .aki nem túl okos?
Fura szokásai vannak. . . . . . . .. és messze tekintő szeme?
Aki csámcsog, amikor eszik … . . és nemigen válaszolgat
Amikor felemelt hanggal rám szóltok ...Felelne, bácsi?
Aki mintha észre sem venné. .a dolgokat, amit csináltok
És mindig elhagy valamit. . . . .. . .A zokniját, a papucsát
Aki bár folyton ellenkezik. … hagyja, hogy azt csináljatok, amit akartok
Miközben fürdetitek, etetitek ...Csak lenne vége a napnak
Ezt gondoljátok? ....Ezt látjátok?
Akkor nézzetek rám, nővérek, ez nem én vagyok, akit láttok
Elmondom, ki vagyok én . . . . .. aki csendben ott ülök,
Aki a morgásotok miatt , .. . . . megeszik mindent, amit elé tesztek
Egy tízéves kisfiú vagyok... akinek van anyja és apja testvérei, fiúk, lányok . .. . és nagyon szeretjük egymást
Egy tizenhat éves srác vagyok...szárnyakkal a lábain
Aki a szerelméről ábrándozik, aki hamarosan eljön.
Egy húszéves vőlegény vagyok..dobogó szívvel a mellkasomban
Aki emlékszik, milyen esküt tett, amit be akar tartani örökre
25 éves vagyok...már nekem is van gyermekem
Szüksége van a támogatásomra, otthont kell teremtenem neki.
Már harminc lettem, a gyerekek egyre csak nőnek,
Egymáshoz vagyunk láncolva...a kötelék sohasem szakad el
Negyven vagyok... két fiam megnőtt, elhagyták a közös otthont.
De az asszony mellettem maradt...nincs okom panaszkodni.
Ötvenévesen mégegyszer ...kicsik játszanak körülöttem.
Megint kaptunk gyerekeket...én és a szerelmem.
Eljöttek a sötét napok....a feleségem meghalt, itthagyott
A jövőbe nézve...csak sötétséget látok.
Hiszen a gyerekeim már....a saját gyerekeikkel törődnek.
És azt hiszem az évek, és a szerelem....amit ismertem elszálltak
Öregember vagyok . . . . . . .. a természet kegyetlen
Miért teszi, hogy az öregséggel . . . . bolondnak is látszol?
A test összeomlik .. .. . a szépség, a kellem odalett
Már csak egy kő van ott...ahol rég a szívem dobogott
De az öreg testben valahol a fiatal férfi még ott van,
És elgyötört szíve . . . . néha fellobban egy emléktől
Emlékszem örömre és emlékszem a fájdalomra
És újraélem elmúlt életem . . . . . . . ebben az öreg testben
Emlékszem az évekre, amelyek elrohantak jaj túl gyorsan.
És elfogadom, hogy az élet rövid, semmi nem marad meg örökre.
Úgyhogy nézzetek csak rám, emberek .. . . jól figyeljetek
Nemcsak egy undok vénember vagyok
Nézzetek rám. . . . és lássatok meg . ENGEM!
Amikor az öreg bácsi meghalt egy idősek otthonában, azt hitték a nővérek, smemit sem hagyott maga után, aztán nagyon megdöbbentek!
Később, amikor a nővérek átkutatták a holmiját, Mak Filiser dolgai között ezt a verset találták_
Undok vénember
Mit láttok nővérek? . . .. . .Mit láttok?
Mire gondoltok, .. . amikor rám tekinetetk?
Egy undok vénembert . . . . .aki nem túl okos?
Fura szokásai vannak. . . . . . . .. és messze tekintő szeme?
Aki csámcsog, amikor eszik … . . és nemigen válaszolgat
Amikor felemelt hanggal rám szóltok ...Felelne, bácsi?
Aki mintha észre sem venné. .a dolgokat, amit csináltok
És mindig elhagy valamit. . . . .. . .A zokniját, a papucsát
Aki bár folyton ellenkezik. … hagyja, hogy azt csináljatok, amit akartok
Miközben fürdetitek, etetitek ...Csak lenne vége a napnak
Ezt gondoljátok? ....Ezt látjátok?
Akkor nézzetek rám, nővérek, ez nem én vagyok, akit láttok
Elmondom, ki vagyok én . . . . .. aki csendben ott ülök,
Aki a morgásotok miatt , .. . . . megeszik mindent, amit elé tesztek
Egy tízéves kisfiú vagyok... akinek van anyja és apja testvérei, fiúk, lányok . .. . és nagyon szeretjük egymást
Egy tizenhat éves srác vagyok...szárnyakkal a lábain
Aki a szerelméről ábrándozik, aki hamarosan eljön.
Egy húszéves vőlegény vagyok..dobogó szívvel a mellkasomban
Aki emlékszik, milyen esküt tett, amit be akar tartani örökre
25 éves vagyok...már nekem is van gyermekem
Szüksége van a támogatásomra, otthont kell teremtenem neki.
Már harminc lettem, a gyerekek egyre csak nőnek,
Egymáshoz vagyunk láncolva...a kötelék sohasem szakad el
Negyven vagyok... két fiam megnőtt, elhagyták a közös otthont.
De az asszony mellettem maradt...nincs okom panaszkodni.
Ötvenévesen mégegyszer ...kicsik játszanak körülöttem.
Megint kaptunk gyerekeket...én és a szerelmem.
Eljöttek a sötét napok....a feleségem meghalt, itthagyott
A jövőbe nézve...csak sötétséget látok.
Hiszen a gyerekeim már....a saját gyerekeikkel törődnek.
És azt hiszem az évek, és a szerelem....amit ismertem elszálltak
Öregember vagyok . . . . . . .. a természet kegyetlen
Miért teszi, hogy az öregséggel . . . . bolondnak is látszol?
A test összeomlik .. .. . a szépség, a kellem odalett
Már csak egy kő van ott...ahol rég a szívem dobogott
De az öreg testben valahol a fiatal férfi még ott van,
És elgyötört szíve . . . . néha fellobban egy emléktől
Emlékszem örömre és emlékszem a fájdalomra
És újraélem elmúlt életem . . . . . . . ebben az öreg testben
Emlékszem az évekre, amelyek elrohantak jaj túl gyorsan.
És elfogadom, hogy az élet rövid, semmi nem marad meg örökre.
Úgyhogy nézzetek csak rám, emberek .. . . jól figyeljetek
Nemcsak egy undok vénember vagyok
Nézzetek rám. . . . és lássatok meg . ENGEM!
