Aranyosi Ervin: Az út végén…

Aranyosi Ervin: Az út végén…

Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!

Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
Gondolatok, +1:
Ha a gyereket folyton bírálják, a lenézést tanulja.
Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja.
Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja.
Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja.
Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja.

Ha a gyereket folyvást biztatják, a bizalmat tanulja.
Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja.
Ha a gyerek teljesítményét elismerik, a megbecsülést tanulja.
Ha a gyerek jórészt helyesléssel találkozik, önmaga szeretetét tanulja.
Ha a gyereket elfogadják, és barátságos légkörben él, megtanulja szeretni a világot.

A gyerekek azt élik, amit tanulnak!