MegosztásAranyosi Ervin: Az út végén…
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
Gondolatok, +1:
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom: szeretlek
Hogy bármikor történhet velem vagy veled valami
Hogy milyen jó hangodat hallani
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom: szeretlek
Hogy bármikor történhet velem vagy veled valami
Hogy milyen jó hangodat hallani
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk
