A pofon mindig fáj...

A pofon mindig fáj. De leginkább akkor, amikor a szíveden csattan. Amikor valaki olyantól kapod, akinek bizalmat szavaztál. Akit beengedtél a szívedbe, pedig nem tudtad, hogy mi célból érkezett. Olyantól akitől egy percig sem vártad volna. És mégis tárt karokkal fogadtad. De idővel megtanulod. Megtanulod, hogy a falak néha bizony megóvnak, távol tartanak egy-egy nagyobb csalódástól.
Gondolatok, +1:
Egyedül vagy?
- Ott vagyok veled....

Nincs kihez szóljál?
- Beszélgess velem....

Nem tudsz aludni?
- Imádkozzál

Fáj a magány?
- Hagyatkozz rám.

Nincs ki szeressen?
- Szeretlek én

Bántanak, megszólnak?
- Megértelek én

Elhagyott mindenki?
- Én veled vagyok.

Beteg és fáradt vagy?
- Gyógyítód vagyok.

Hozzám jöhetsz, amikor érzed
Nem bírod tovább, nehéz az élet
Hozzám jöhetsz, én mindig várlak.
Szívem ajtaja feléd kitárva.

Fontos vagy nekem, nagyon szeretlek
Meghaltam érted ott a kereszten
Ne hordozd tovább egyedül a bajod
Keresztem alatt lerakhatod.

Add kezedet- fogom erősen
Add szívedet- tisztítja vérem
Add életed, s érte cserébe
Örök életet adok tenéked