A pofon mindig fáj...

A pofon mindig fáj. De leginkább akkor, amikor a szíveden csattan. Amikor valaki olyantól kapod, akinek bizalmat szavaztál. Akit beengedtél a szívedbe, pedig nem tudtad, hogy mi célból érkezett. Olyantól akitől egy percig sem vártad volna. És mégis tárt karokkal fogadtad. De idővel megtanulod. Megtanulod, hogy a falak néha bizony megóvnak, távol tartanak egy-egy nagyobb csalódástól.
Gondolatok, +1:

Soha ne bántsd édesanyád



Édesanyád sose bántsd
Karjaiddal öleld át,
Puszit adj az arcára
Simogatást a hajára.

Addig örülj amíg él
Amíg ő él boldog légy,
Mert ha nem lesz bánhatod
Nem lesz neked támaszod.

Ő adott neked életet
Boldogságot, szeretetet
Szíve alatt hordozott,
Nagy fájdalommal a világra hozott.

De ő lett a legboldogabb,
Hogy te a gyermeke vagy
Minden kincse, szeme fénye
Úgy vigyáz ő a gyermekére.

Ha szomorú vigasztald,
Ha öreg lesz óvd meg majd,
Ha beteg lesz ápold,
Mert senki más, csak ő a támaszod.

Még öregen is megóv ő
Úgy vigyázz rád,
Hogy semmi baj ne érjen
Mert ő a te édesanyád.

Büszke légy rá,
Hogy ő az édesanyád,
Vigyázz rá nagyon,
Öleld meg őt minden egyes napon...