Csendesedjünk

Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.

Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…

Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.
Ez+az
Gondolatok, +1:
Egyben biztos lehetsz: senkit nem érdekel a problémád. Senki nem akar rossz kedvűen, nem szeretnének foglalkozni a gondjaiddal. Ebben a világban ne várj igazságot, ne számíts törődésre vagy önzetlenségre. Ritka. S ha találsz valakit, aki a nap végén megkérdezi hogyan vagy, és őszintén érdekli a válasz... az több, mindennél.