Ha szükséged van rám, szólj!

Drága Kincsem!
Ha szükséged van rám, szólj!
Ne foglalkozz vele, hogy alszom, haragszom vagy valami bajom van éppen. Ha szükséged van rám, ha beszélni akarsz velem mindig itt leszek neked! Nem számít milyen nagy vagy, milyen apró a problémád.
Itt leszek! Ezt jelenti az anyaság. A gyerek az eső, minden körülmények között. Te csak legyél teljesen nyugodt, egy anya szíve csak a gyermekeiért dobog. Szeretlek...
Anya
Ha szükséged van rám, szólj!
Ne foglalkozz vele, hogy alszom, haragszom vagy valami bajom van éppen. Ha szükséged van rám, ha beszélni akarsz velem mindig itt leszek neked! Nem számít milyen nagy vagy, milyen apró a problémád.
Itt leszek! Ezt jelenti az anyaság. A gyerek az eső, minden körülmények között. Te csak legyél teljesen nyugodt, egy anya szíve csak a gyermekeiért dobog. Szeretlek...
Anya
Gondolatok, +1:
Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.
Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.
Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.
Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.
De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.
Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.
Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét
Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.
Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.
Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.
Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.
De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.
Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.
Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét