Kun Magdolna - Anyám könnyei

Anyám könnyei gyöngyként hullottak,
mikor szívében a fájdalom tengerré duzzadt,
s mikor már nem tudta visszafojtani azt a keservet,
amivel naponta szembesülhetett.
Anyám pedig erős volt, akkor is, ha válla
olyan volt, mint a gyönge, beteg madárszárnya,
mely szállt volna, szállt volna egyre magasabb,
ha nem húzta volna vissza az emberáradat.

Mert anyám szelíd lelkében sosem volt harag,
csak tűrte és tűrte azokat a megbántásokat,
amik könnyeit hullatták, szívét mardosták,
s amivel porba döntötte ez a kegyetlen világ.
Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
Kicsiny falum ott születtem én,
Nincs ott gyertya, nincs ott lámpafény,
Házunk előtt vén eperfa áll,
Engem anyám mindig haza vár...
Megírom majd jó anyám neked,
Ne várj haza, többé nem megyek,
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek,
Anyám, mondj el értem egy imát!

Rendes ember én már nem leszek,
minden éjjel zülleni megyek,
Várnak rám a züllött cimborák,
A festett nők, a pezsgős vacsorák!
Hogy mi lesz a vége nem tudom,
Meghalok egy züllött hajnalon,
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek,
Anyám, mondj el értem egy imát!

Kicsiny falum ott születtem én,...
...Anyám, mondj el értem egy imát!

Rendes ember én már nem leszek,...
...Anyám, mondj el értem egy imát!