Kun Magdolna - Anyám könnyei

Anyám könnyei gyöngyként hullottak,
mikor szívében a fájdalom tengerré duzzadt,
s mikor már nem tudta visszafojtani azt a keservet,
amivel naponta szembesülhetett.
Anyám pedig erős volt, akkor is, ha válla
olyan volt, mint a gyönge, beteg madárszárnya,
mely szállt volna, szállt volna egyre magasabb,
ha nem húzta volna vissza az emberáradat.

Mert anyám szelíd lelkében sosem volt harag,
csak tűrte és tűrte azokat a megbántásokat,
amik könnyeit hullatták, szívét mardosták,
s amivel porba döntötte ez a kegyetlen világ.
Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
Öleld, amíg kéri!
Hallgasd, amíg mondja!
Szeresd, amíg hagyja!

Mert olyan gyorsan eljön a pillanat, amikor elindul és Te már nem kísérheted el!
Amikor már a saját útját járja, talán vissza sem pillantva rád!
Rád, aki aggódva figyeled és csak remélni tudod, hogy nem téved el az úton!