Kun Magdolna - Anyám könnyei

Anyám könnyei gyöngyként hullottak,
mikor szívében a fájdalom tengerré duzzadt,
s mikor már nem tudta visszafojtani azt a keservet,
amivel naponta szembesülhetett.
Anyám pedig erős volt, akkor is, ha válla
olyan volt, mint a gyönge, beteg madárszárnya,
mely szállt volna, szállt volna egyre magasabb,
ha nem húzta volna vissza az emberáradat.

Mert anyám szelíd lelkében sosem volt harag,
csak tűrte és tűrte azokat a megbántásokat,
amik könnyeit hullatták, szívét mardosták,
s amivel porba döntötte ez a kegyetlen világ.
Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
Csak a mosolyát ne feledd Anyádnak,
Ha rögös útjait járod a világnak.
Ha sötét fellegek borítják be életed,
Ha szertefoszlik majd minden reményed.

Kísérjen e mosoly minden örömödben,
Ha boldogság sugara csillog a szemedben.
Szerencse csillaga mikor reád ragyog,
Amikor békében telik minden napod.

Teljes lesz akkor minden boldogságod,
Az élet útjait biztosabban járod.
A béke angyala honol a lelkedben,
Ha Anyád mosolyát őrzöd a szívedben.