MegosztásKun Magdolna - Anyám könnyei
Anyám könnyei gyöngyként hullottak,
mikor szívében a fájdalom tengerré duzzadt,
s mikor már nem tudta visszafojtani azt a keservet,
amivel naponta szembesülhetett.
Anyám pedig erős volt, akkor is, ha válla
olyan volt, mint a gyönge, beteg madárszárnya,
mely szállt volna, szállt volna egyre magasabb,
ha nem húzta volna vissza az emberáradat.
Mert anyám szelíd lelkében sosem volt harag,
csak tűrte és tűrte azokat a megbántásokat,
amik könnyeit hullatták, szívét mardosták,
s amivel porba döntötte ez a kegyetlen világ.
mikor szívében a fájdalom tengerré duzzadt,
s mikor már nem tudta visszafojtani azt a keservet,
amivel naponta szembesülhetett.
Anyám pedig erős volt, akkor is, ha válla
olyan volt, mint a gyönge, beteg madárszárnya,
mely szállt volna, szállt volna egyre magasabb,
ha nem húzta volna vissza az emberáradat.
Mert anyám szelíd lelkében sosem volt harag,
csak tűrte és tűrte azokat a megbántásokat,
amik könnyeit hullatták, szívét mardosták,
s amivel porba döntötte ez a kegyetlen világ.
Gondolatok, +1:
Igen, megváltoztam...Nem vagyok már olyan kedves, mint voltam, mert nem akarom, hogy kihasználjanak vagy átgyalogoljanak rajtam. Nem bízok meg mindenkiben és nem mindenkinek mondom el a titkaimat,mert a legtöbb az a kamu mosoly ami mögött kétszínű embereket találsz. Megváltoztam,mert rájöttem,hogy az egyetlen ember akire számíthatok az saját magam vagyok...
Igen, megváltoztam...Nem vagyok már olyan kedves, mint voltam, mert nem akarom, hogy kihasználjanak vagy átgyalogoljanak rajtam. Nem bízok meg mindenkiben és nem mindenkinek mondom el a titkaimat,mert a legtöbb az a kamu mosoly ami mögött kétszínű embereket találsz. Megváltoztam,mert rájöttem,hogy az egyetlen ember akire számíthatok az saját magam vagyok...
