Kun Magdolna - Anyám könnyei

Anyám könnyei gyöngyként hullottak,
mikor szívében a fájdalom tengerré duzzadt,
s mikor már nem tudta visszafojtani azt a keservet,
amivel naponta szembesülhetett.
Anyám pedig erős volt, akkor is, ha válla
olyan volt, mint a gyönge, beteg madárszárnya,
mely szállt volna, szállt volna egyre magasabb,
ha nem húzta volna vissza az emberáradat.

Mert anyám szelíd lelkében sosem volt harag,
csak tűrte és tűrte azokat a megbántásokat,
amik könnyeit hullatták, szívét mardosták,
s amivel porba döntötte ez a kegyetlen világ.
Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
Béke volna jó, Uram, egy szebb és jobb világ,
olyan világ, hol ismernék a szeretet szavát.
Ahol minden ember tudná milyen érzés az,
ha beléd vetett hitünk virágot fakaszt.

Jóság kéne Uram, mely a gonosz fölé nőne,
s akkor bizalommal nézhetnénk jövőink elébe,
és oly boldogan élhetnénk ezt a röpke életet,
mintha magunkénak tudnánk évezredeket.

Szív kellene Uram, sok-sok embernek,
hogy megtöltsék érzelemmel a szívteleneket,
és megtanítsák nekik, az a bátor hős,
ki méltósággal hajol meg a szeretet előtt.