Kun Magdolna - Anyám könnyei

Anyám könnyei gyöngyként hullottak,
mikor szívében a fájdalom tengerré duzzadt,
s mikor már nem tudta visszafojtani azt a keservet,
amivel naponta szembesülhetett.
Anyám pedig erős volt, akkor is, ha válla
olyan volt, mint a gyönge, beteg madárszárnya,
mely szállt volna, szállt volna egyre magasabb,
ha nem húzta volna vissza az emberáradat.

Mert anyám szelíd lelkében sosem volt harag,
csak tűrte és tűrte azokat a megbántásokat,
amik könnyeit hullatták, szívét mardosták,
s amivel porba döntötte ez a kegyetlen világ.
Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
Nagyszülőnek lenni nem jelent mást, mint egy mennybéli áldást: áldást egy olyan szülőre, aki egykor a gyermeke kezét fogta, most azonban az unokája lelkét gondozza.

Az unokájáét, akiért mindent odaadna. Akinek mindenkor mindent megadna.

Akiért lehozná még a csillagos eget is és ha kell levarázsolná az égről a fellegeket is. Akiért érdemes még sokáig élni és minden nap jól lenni.

Mert egy unoka olyan, mint egy kis gyógyító drága kövecske, ha veled van és nálad boldog leszel tőle.