MegosztásCsak annyit kérj az élettől, hogy mindenből legyen elég! :)
Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!
Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet,
annyi esőt, hogy értékeld a napsütést,
annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked,
annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit, annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat,
annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és
annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a végső búcsú.
Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet,
annyi esőt, hogy értékeld a napsütést,
annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked,
annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit, annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat,
annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és
annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a végső búcsú.
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
