Vannak emberek…
Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek... De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem.
Gondolatok, +1:
A pofon mindig fáj. De leginkább akkor, amikor a szíveden csattan. Amikor valaki olyantól kapod, akinek bizalmat szavaztál. Akit beengedtél a szívedbe, pedig nem tudtad, hogy mi célból érkezett. Olyantól akitől egy percig sem vártad volna. És mégis tárt karokkal fogadtad. De idővel megtanulod. Megtanulod, hogy a falak néha bizony megóvnak, távol tartanak egy-egy nagyobb csalódástól.
A pofon mindig fáj. De leginkább akkor, amikor a szíveden csattan. Amikor valaki olyantól kapod, akinek bizalmat szavaztál. Akit beengedtél a szívedbe, pedig nem tudtad, hogy mi célból érkezett. Olyantól akitől egy percig sem vártad volna. És mégis tárt karokkal fogadtad. De idővel megtanulod. Megtanulod, hogy a falak néha bizony megóvnak, távol tartanak egy-egy nagyobb csalódástól.
Megosztás