Amíg élek először a szülőd leszek, másodszor pedig a barátod...

Az én ígéretem a gyermekemnek:

Ígérem, hogy sokat nevetünk együtt, de szemem rajtad tartom, előadást tartok neked, az őrületbe kergetlek a sok szabállyal, néha úgy érzed én vagyok a te ősellenséged, mert meggátollak a terveid végrehajtásában és olyanokban akarok segíteni, amihez neked semmi kedved.

Csak akkor értesz majd meg, ha te is szülővé válsz. Addig biztos a fejemhez vágod, hogy “utállak” és az ajtót is rám vágod.

De tudnod kell, hogy nálam jobban senki sem szeret, senki sem aggódik jobban érted és nem fog többet törődni veled senki a világon.

Nekem te vagy a jövőm, a családunk az életem.
Gondolatok, +1:
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom: szeretlek
Hogy bármikor történhet velem vagy veled valami
Hogy milyen jó hangodat hallani
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk