Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell...

Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Dr. Zacher Gábor
Gondolatok, +1:
Imára kulcsolom két kezem,
s tehozzád szólok most Istenem.
Nem kincset kérek és nem is gazdagságot,
s nem is magamért mondok imádságot.
Családom sorsáért aggódom nagyon,
mert az ők élete többet ér, mint egy vagyon.
Küldj nekik hitet e nehéz napokra,
s okos gondolatot mi a gondjukat megoldja.
Biztató reményt ,hogy bízni tudjanak,
s erőt, egészséget,hogy tovább jussanak.
Az unokákat tisztességgel nevelhessék,
s munkájuk gyümölcsét sohase veszítsék.!
Imáikat ne mondják hiába ,csak vigyázz rájuk Istenem.!
Rájuk és a családra. ..Ámen.!