MegosztásEz pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell...
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Gondolatok, +1:
Egyben biztos lehetsz: senkit nem érdekel a problémád. Senki nem akar rossz kedvűen, nem szeretnének foglalkozni a gondjaiddal. Ebben a világban ne várj igazságot, ne számíts törődésre vagy önzetlenségre. Ritka. S ha találsz valakit, aki a nap végén megkérdezi hogyan vagy, és őszintén érdekli a válasz... az több, mindennél.
Egyben biztos lehetsz: senkit nem érdekel a problémád. Senki nem akar rossz kedvűen, nem szeretnének foglalkozni a gondjaiddal. Ebben a világban ne várj igazságot, ne számíts törődésre vagy önzetlenségre. Ritka. S ha találsz valakit, aki a nap végén megkérdezi hogyan vagy, és őszintén érdekli a válasz... az több, mindennél.
