MegosztásMóra Magda: Az út felén túl
Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat, és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet, csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat, és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet, csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!
Gondolatok, +1:
Kisfiú megkérdezte az Anyját: "Miért sírsz?"
"Azért mert asszony vagyok mondta neki."
"Nem értem" - mondja a fiú.
Az anya csak átölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Később a fiú az apját kérdezte meg: "Miért tűnik úgy hogy Anyu ok nélkül sír?"
"Minden asszony ok nélkül sír" - ennyi volt az egész amit az apja mondhatott.
A kisfiú felnőtt és férfivá vált.
És folyton nem értette miért sírnak az asszonyok.
Végül felhívta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte: "Uram miért sírnak olyan könnyen az asszonyok?"
Az Isten így felelt: "Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vállat, elég erőset ahhoz, hogy elbírja a világ terhét, de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosítsanak. Adtam neki belső erőt hogy bírja ki a gyermek szülést és elutasítást melyet sokszor kap a gyermekeitől. Adtam neki keménységet amely segít neki folytatni ott ahol már mindenki feladja. Gondoskodni a családjáról betegség és fáradság ellenére panasz nélkül. Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt. Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti. Adtam neki erőt elfogadni a férjét hibái ellenére. Bordájából formáltam öt hogy őrizze az ő szívét. Adtam neki bölcsességet hogy tudja, hogy a jó férj soha nem sérti meg a feleségét, de olykor próbára teszi az erejét és a döntő képességét, kitartani mellette minden viszonytagságba. És a végén adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizárólag csak az övé. Hogy fel tudja használni bármikor mikor szüksége van rá. Hogy mindent el tudjon viselni. Ahhoz a könnyhöz joga van.
Senki nem bír ki szó nélkül annyit mint az asszony. Az asszony szépsége nem a ruhába van melyet hord. Nem az alakjába nem is abban hogyan fésüli a haját. Az asszony szépsége a szemeibe kell hogy legyen mert azok a kapu a szívéhez és a helynek amelyben a szeretet lakik."
Kisfiú megkérdezte az Anyját: "Miért sírsz?"
"Azért mert asszony vagyok mondta neki."
"Nem értem" - mondja a fiú.
Az anya csak átölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Később a fiú az apját kérdezte meg: "Miért tűnik úgy hogy Anyu ok nélkül sír?"
"Minden asszony ok nélkül sír" - ennyi volt az egész amit az apja mondhatott.
A kisfiú felnőtt és férfivá vált.
És folyton nem értette miért sírnak az asszonyok.
Végül felhívta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte: "Uram miért sírnak olyan könnyen az asszonyok?"
Az Isten így felelt: "Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vállat, elég erőset ahhoz, hogy elbírja a világ terhét, de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosítsanak. Adtam neki belső erőt hogy bírja ki a gyermek szülést és elutasítást melyet sokszor kap a gyermekeitől. Adtam neki keménységet amely segít neki folytatni ott ahol már mindenki feladja. Gondoskodni a családjáról betegség és fáradság ellenére panasz nélkül. Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt. Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti. Adtam neki erőt elfogadni a férjét hibái ellenére. Bordájából formáltam öt hogy őrizze az ő szívét. Adtam neki bölcsességet hogy tudja, hogy a jó férj soha nem sérti meg a feleségét, de olykor próbára teszi az erejét és a döntő képességét, kitartani mellette minden viszonytagságba. És a végén adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizárólag csak az övé. Hogy fel tudja használni bármikor mikor szüksége van rá. Hogy mindent el tudjon viselni. Ahhoz a könnyhöz joga van.
Senki nem bír ki szó nélkül annyit mint az asszony. Az asszony szépsége nem a ruhába van melyet hord. Nem az alakjába nem is abban hogyan fésüli a haját. Az asszony szépsége a szemeibe kell hogy legyen mert azok a kapu a szívéhez és a helynek amelyben a szeretet lakik."
