MegosztásHa meglátod ennek a trükknek a végeredményét, te is el fogod készíteni
Gondoltál már arra, hogy egy tojás belül lehet teljesen sárga is? Vagyis, hogy akár el is tűnhet a tojás fehérje. Igen, ez hihetetlenül hangzik, de egy nagyon egyszerű módszerrel bárki képes varázslásra. Egyszer próbáld ki, majd mutasd be barátaidnak is, hogy elkápráztasd őket.Szükséged lesz két tojásra, egy zacskóra, egy pulóverre és egy erősebb madzagra. Az egyik tojást tedd be egy zacskóba, majd húzd bele a pulóver újába, és a két végénél, mint egy szaloncukrot kösd meg. Majd forgasd meg a videóban bemutatott módszer alapján.
Amikor kivetted, a friss és a megforgatott tojást tedd forró vízbe, főzd meg. Ezután mindkettőt bontsd fel, és nem fogsz hinni a szemednek. A megforgatott tojás fehérje teljesen eltűnik, nem marad más mint egy nagy sárga. Ugye hihetetlen? Megéri kipróbálni.
Gondolatok, +1:
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
s rosszat ne mondj reá,
szeresd, mint szíved mélyében
a néma dobbanást.
Ne bántsd meg szóval, nem tudod
egy szó mennyire fáj,
akár egy tőr, mely fúródva
a szívedben megáll.
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
hisz annyi éjszakán,
teérted sírt, és ontotta
a könnyek záporát.
Ne dobd el! Hisz éjjelente
te érted mond imát,
s minden könnycsepp, mit érted ejt,
egy néma vallomás.
Minden öröme, mosolya,
mely látszik ajakán,
hozzád száll, s tiéd szívében
tán minden dobbanás.
Ne dobd el! Hiszen panaszod
ő érti! Senki más!
S ő lesz talán az egyetlen,
ki érted majd kiáll.
Ne dobd el! Hiszen lesz idő,
hogy nem lesz semmi más,
csak puszta föld, ahol térdre hullsz,
s tán néhány szál virág
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
s rosszat ne mondj reá,
szeresd, mint szíved mélyében
a néma dobbanást.
Ne bántsd meg szóval, nem tudod
egy szó mennyire fáj,
akár egy tőr, mely fúródva
a szívedben megáll.
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
hisz annyi éjszakán,
teérted sírt, és ontotta
a könnyek záporát.
Ne dobd el! Hisz éjjelente
te érted mond imát,
s minden könnycsepp, mit érted ejt,
egy néma vallomás.
Minden öröme, mosolya,
mely látszik ajakán,
hozzád száll, s tiéd szívében
tán minden dobbanás.
Ne dobd el! Hiszen panaszod
ő érti! Senki más!
S ő lesz talán az egyetlen,
ki érted majd kiáll.
Ne dobd el! Hiszen lesz idő,
hogy nem lesz semmi más,
csak puszta föld, ahol térdre hullsz,
s tán néhány szál virág
