Rúzsa Magdi - Most Élsz (Máté Péter)

Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
sddig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
de addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Viccek, +1:
A nyolcvan éves férfi felhí­vja távol élő fiát:
- Fiam! Anyád és én úgy döntöttünk, hogy elválunk. Arra kérnélek, hogy hívd fel a nővéredet, és kí­méletesen közöld vele a hí­rt.
A fia azonnal telefonál a nővérének és közli vele a rossz hí­rt. A nővére tüstént intézkedni kezd.
- Azonnal csomagolunk, hazautazunk és rendbe rakjuk a dolgokat. Majd felhí­vja az apját is:
- Azonnal hazautazunk, addig ne csináljatok semmit!
Az apja: - Jó, akkor várunk.
Majd odafordul a feleségéhez:
- Nos, a gyerekek nálunk töltik a karácsonyt. Csak azt tudnám, Húsvétra mit fogunk kitalálni...