MegosztásRúzsa Magdi - Most Élsz (Máté Péter)
Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,és a tűnő boldogság majd véget ér.
ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
sddig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
de addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Viccek, +1:
Van a kórházban egy orvos, aki állandóan disznó vicceket mesél a nővéreknek. Egy idő után megunják és elhatározzák, ha legközelebb belekezd, felállnak és egy emberként kivonulnak.
- Képzeljék! - kezdi legközelebb az orvos. - Éppen most hoztak a kórházba egy csomó négert; mint tudják, a négerek arról közismertek, hogy kifejezetten nagy a brá....
Nem bírta végigmondani, a nővérek kivonulnak. Az orvos utánuk kiált:
- Nem kell úgy sietni, még meg sem mondtam, hogy melyik kórterembe fektetik őket!
Van a kórházban egy orvos, aki állandóan disznó vicceket mesél a nővéreknek. Egy idő után megunják és elhatározzák, ha legközelebb belekezd, felállnak és egy emberként kivonulnak.
- Képzeljék! - kezdi legközelebb az orvos. - Éppen most hoztak a kórházba egy csomó négert; mint tudják, a négerek arról közismertek, hogy kifejezetten nagy a brá....
Nem bírta végigmondani, a nővérek kivonulnak. Az orvos utánuk kiált:
- Nem kell úgy sietni, még meg sem mondtam, hogy melyik kórterembe fektetik őket!
