Rúzsa Magdi - Most Élsz (Máté Péter)

Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
sddig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
de addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Viccek, +1:
Szülőszobán:
- Asszonyom, önnek gyönyörű, lángvörös hajú gyermeke született!
- Doktor úr, kérem segítsen! Látja, én fekete vagyok, és a férjem is az! Te jó ég, amint meglátja a gyereket, azonnal rá fog jönni, hogy megcsaltam! - sír-rí az asszonyka. Az orvos megsajnálja ..
Kimegy Apukához, aki tűkön ül a folyosón. Behívja az orvosi szobába és nagy komolyan megszólítja:
- Uram, lenne egy pár kérdésem mielőtt láthatja a gyermekét. Mondja, hányszor szeretkezik ön a feleségével? Naponta, esetleg naponta többször?
- Annyira nem sűrűn, doktor úr.
- Hetente?
- Hát azért annyira sem sűrűn, doktor úr.
- Akkor mégis hányszor???
- Hát havonta-kéthavonta talán...- vallja be szégyenkezve a férj.
- Na akkor kedves Apuka most bemegy a szülőszobába, és megnézi mit művelt azzal az elrozsdásodott szerszámával!

Ezek is érdekelhetnek