MegosztásRúzsa Magdi - Most Élsz (Máté Péter)
Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,és a tűnő boldogság majd véget ér.
ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
sddig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
de addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Viccek, +1:
Megy a púpos a temetőben. Elé ugrik egy kis törpe és megkérdezi:
- Púpos mi van a hátadon?
- Egy púp.
- Kell az neked?
- Nem.
És láss csodát a púpos felegyenesedik és rendesen jár. Boldogan megy be a városba, amikor találkozik a sántával. Neki is elmondja a történetet.
A sánta fejvesztve rohan a temetőbe. Elé is odaugrik a törpe és megkérdezi:
- Mi van a hátadon sánta?
- Semmi.
- Nesze itt egy púp.
Megy a púpos a temetőben. Elé ugrik egy kis törpe és megkérdezi:
- Púpos mi van a hátadon?
- Egy púp.
- Kell az neked?
- Nem.
És láss csodát a púpos felegyenesedik és rendesen jár. Boldogan megy be a városba, amikor találkozik a sántával. Neki is elmondja a történetet.
A sánta fejvesztve rohan a temetőbe. Elé is odaugrik a törpe és megkérdezi:
- Mi van a hátadon sánta?
- Semmi.
- Nesze itt egy púp.
