Rúzsa Magdi - Most Élsz (Máté Péter)

Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
sddig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
de addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Viccek, +1:
Azt mondja az apa a fiának:
- Gyere fiam, fogd a puskát, a kötelet, a kutyát, mert most megtanítlak medvét vadászni.
El is mennek, megállnak egy nagy fenyő alatt. A tetejébe ott a medve.
- Na most jól figyelj, elmondom, hogy járunk el. Én felmászok a fára, lelököm a medvét, a kutya úgy van betanítva, hogy amikor leesik valami a fáról a tökébe harap, erre összehúzza a négy lábát, te odaszaladsz, lekötöd és megvan a medve.
- Értem, értem, édesapám, de minek ide puska?

- ...hát, tudod azért fiam, mert ha netán a medve lökne le engem, akkor te fogd a puskát és lődd le a kutyát.