MegosztásSírni fogsz a nevetéstől, ha megnézed az alábbi VIDEÓ-t!
Így reagálnak a kutyusok az új kiscsizmákra. Sírni fogsz a nevetéstől!A tél több kárt is tehet a kiskedvencek tappancsában. A só és a különböző jég-olvasztó kémiai vegyületek fájdalmat, fertőzéseket okozhatnak a kutyusoknál, és ha ez még nem volna elég, ha a négylábúak nyalogatni kezdik a mancsaikat, a mérgező anyagok a testükbe kerülhetnek és ott is perpatvart eredményezhetnek! Szóval elő a petróleum-alapú zselével vagy a tappancs-viasszal, ha sétálni indulnál a kiskutyáddal. De ha ezek közül egyik sincs kéznél, kapj elő két pár kiscsizmát, és nézd miként táncol benne a kiskedvenced!Az alábbi videóban a kutyusok épp ezekkel az új lábbelikkel ismerkednek. A szakértők szerint, kis idővel és türelemmel minden kutya hozzászoktatható a cipőcskékhez, melyek amellett, hogy jópofák, hasznosak is lehetnek a tappancsaiknak!A kutyusok természetesen nem örülnek a szokatlan lábbelinek, viccesen kapkodják a lábukat, van olyan is a videóban, amelyik két mellső lábára áll és úgy jár. A mai nap legcukibb videója!
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
