MegosztásSírni fogsz a nevetéstől, ha megnézed az alábbi VIDEÓ-t!
Így reagálnak a kutyusok az új kiscsizmákra. Sírni fogsz a nevetéstől!A tél több kárt is tehet a kiskedvencek tappancsában. A só és a különböző jég-olvasztó kémiai vegyületek fájdalmat, fertőzéseket okozhatnak a kutyusoknál, és ha ez még nem volna elég, ha a négylábúak nyalogatni kezdik a mancsaikat, a mérgező anyagok a testükbe kerülhetnek és ott is perpatvart eredményezhetnek! Szóval elő a petróleum-alapú zselével vagy a tappancs-viasszal, ha sétálni indulnál a kiskutyáddal. De ha ezek közül egyik sincs kéznél, kapj elő két pár kiscsizmát, és nézd miként táncol benne a kiskedvenced!Az alábbi videóban a kutyusok épp ezekkel az új lábbelikkel ismerkednek. A szakértők szerint, kis idővel és türelemmel minden kutya hozzászoktatható a cipőcskékhez, melyek amellett, hogy jópofák, hasznosak is lehetnek a tappancsaiknak!A kutyusok természetesen nem örülnek a szokatlan lábbelinek, viccesen kapkodják a lábukat, van olyan is a videóban, amelyik két mellső lábára áll és úgy jár. A mai nap legcukibb videója!
Viccek, +1:
Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!"
Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!"
