MegosztásSírni fogsz a nevetéstől, ha megnézed az alábbi VIDEÓ-t!
Így reagálnak a kutyusok az új kiscsizmákra. Sírni fogsz a nevetéstől!A tél több kárt is tehet a kiskedvencek tappancsában. A só és a különböző jég-olvasztó kémiai vegyületek fájdalmat, fertőzéseket okozhatnak a kutyusoknál, és ha ez még nem volna elég, ha a négylábúak nyalogatni kezdik a mancsaikat, a mérgező anyagok a testükbe kerülhetnek és ott is perpatvart eredményezhetnek! Szóval elő a petróleum-alapú zselével vagy a tappancs-viasszal, ha sétálni indulnál a kiskutyáddal. De ha ezek közül egyik sincs kéznél, kapj elő két pár kiscsizmát, és nézd miként táncol benne a kiskedvenced!Az alábbi videóban a kutyusok épp ezekkel az új lábbelikkel ismerkednek. A szakértők szerint, kis idővel és türelemmel minden kutya hozzászoktatható a cipőcskékhez, melyek amellett, hogy jópofák, hasznosak is lehetnek a tappancsaiknak!A kutyusok természetesen nem örülnek a szokatlan lábbelinek, viccesen kapkodják a lábukat, van olyan is a videóban, amelyik két mellső lábára áll és úgy jár. A mai nap legcukibb videója!
Gondolatok, +1:
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
