MegosztásOlyan dalt énekel a csodalány, melynek eredetijét számítógéppel kreálták, hiszen olyan hangok vannak benne, amiket ember nem tud kiénekelni.
Az ötödik elem egyebek mellett azért is olyan szeretnivaló, mert tele van furcsábbnál furcsább karakterekkel. Köztük az egyik legizgalmasabb az operadíva Plava Laguna alakja, akinek produkciójától még az is elámul, aki nem különösebben rajong az opera műfajáért.
A filmben énekelt áriájának egy részében egyébként olyan magas hangok szerepelnek, amit számítógéppel hoztak létre, mivel emberi hangképzés nem képes megénekelni.
Annál is inkább hatalmas, hogy a tizenegy éves Vika Oganesyan épp ezt a dalt választotta.
A produkciójáról készült videó már egy ideje elérhető, de csak pár napja kapta fel az internet népe.
A Voice zsűritagjai alig hittek a fülüknek, amikor az örmény kislány énekelni kezdett, az egyikük mindössze pár másodperc után meg is nyomta a gombot, ezzel biztosítva a kislány továbbjutását.
Hihetetlen, nézzétek!
Gondolatok, +1:
Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.
Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.
