MegosztásÍgy készíthetünk 5 perc alatt csodaszép vízesés fonást – VIDEÓ
A különböző hajfonási technikák bármilyen alkalomra különleges frizurát biztosítanak. A vízesés fonás az egyik legismertebb, ha egyszer megtanuljunk, könnyen és bármilyen körülmények között készíthetünk magunknak különleges frizurát. A laza hullámok és a rendszerezett fonatok összessége adja a vízesés haj különlegességét.Az alábbi videóban megnézhetjük lépésről-lépésre, hogyan készíthetjük el könnyedén.Ajánlatos inkább 1-2 napja megmosott hajjal dolgozni, mert a frissen mosott túl selymes és könnyen csúszik.1. Fésüljük meg a hajat, és oldalt válasszuk el.
2. Vegyünk külön három tincset a fejtetőnél, majd kezdjük el fonni úgy, hogy mindig egy plusz tincset adjunk hozzá. Mielőtt nekifognánk enyhén tupírozzuk és lakkozzuk a tincseket. A felső tincset mindig le kell engedni, és oldalról egy újjal folytatni a fonást-ez hozza létre a vízesés hatást.
3. Amikor leértünk a fejen a maradék részt egy gumival lófarokszerűen rögzítjük, majd egy hajtinccsel tekerjük körbe, így burkoljuk a gumit.
A videó alapján könnyedén megcsinálhatjuk a vízesés fonást, ajánlott bárkinek, hogy nekifogjon,de akár egy jó barátnő segítségét is kérhetjük kezdetben.
Gondolatok, +1:
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény”.
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény”.
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
