MegosztásÍgy készíthetünk 5 perc alatt csodaszép vízesés fonást – VIDEÓ
A különböző hajfonási technikák bármilyen alkalomra különleges frizurát biztosítanak. A vízesés fonás az egyik legismertebb, ha egyszer megtanuljunk, könnyen és bármilyen körülmények között készíthetünk magunknak különleges frizurát. A laza hullámok és a rendszerezett fonatok összessége adja a vízesés haj különlegességét.Az alábbi videóban megnézhetjük lépésről-lépésre, hogyan készíthetjük el könnyedén.Ajánlatos inkább 1-2 napja megmosott hajjal dolgozni, mert a frissen mosott túl selymes és könnyen csúszik.1. Fésüljük meg a hajat, és oldalt válasszuk el.
2. Vegyünk külön három tincset a fejtetőnél, majd kezdjük el fonni úgy, hogy mindig egy plusz tincset adjunk hozzá. Mielőtt nekifognánk enyhén tupírozzuk és lakkozzuk a tincseket. A felső tincset mindig le kell engedni, és oldalról egy újjal folytatni a fonást-ez hozza létre a vízesés hatást.
3. Amikor leértünk a fejen a maradék részt egy gumival lófarokszerűen rögzítjük, majd egy hajtinccsel tekerjük körbe, így burkoljuk a gumit.
A videó alapján könnyedén megcsinálhatjuk a vízesés fonást, ajánlott bárkinek, hogy nekifogjon,de akár egy jó barátnő segítségét is kérhetjük kezdetben.
Gondolatok, +1:
Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk.
Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését.
Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.
Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk.
Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését.
Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.
