MegosztásElkezdett énekelni és 2 másodperc után a zsűri olyant tett, ami még a versenyzőt is ledöbbentette! – VIDEÓ
A tehetség és a hangi adottság sokszor már első ránézésre, hallásra érezhető. Elegendő, az is ha valaki éppen csak énekelni kezd, és máris lehet tudni, hogy ezt hátbizsergetően jó.A hollandiai tehetségkutatóban, a Voice-ban a zsűrinek mindössze fél másodperc kellett, hogy kiszúrja a tehetséget. Alig telt el egy perc, és máris az énekes lábai előtt hevertek, vagyis a színpad lépcsőjén ültek a zsűriből hárman, és úgy hallgatták. A 25 éves holland lány levette a lábukról az ítészeket.
Csodálatosan énekelt, profizmusával és látszólagos nyugodtságával mindenkit megnyert. Ettől az előadástól biztosan sokaknak végigfut a hátán a hideg. A zsűri legalábbis így járt, és egy darabig szóhoz sem tudtak jutni, csak mosolyogtak.
Coosje Smid-nek olyan hangi adottságai vannak, hogy kétség kívül a helye a zenei pályán van. Nézd meg a videót és ha tetszett oszd meg barátaiddal!
Gondolatok, +1:
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
