Garantáltan mosolyt csal majd az arcodra ez a VIDEÓ!

Ha egy csomó puha, édes és önfeledten ugrándozó kiskutyát látunk egy helyen, lehetetlen, hogy ne támadjon jó kedvünk. Az alábbi videó, a legmakacsabb rosszkedvet is elűzi, a legborúsabb napunk egére is napsugarakat varázsol.
Hat szőrgomolya hempereg a friss zöld fűben, látszólag semmi sem lehetetlen számunkra. Olyan könnyedén jönnek-mennek, hogy egy lefáradt, terhelésekkel teli nap után, már-már kedvünk támad kutyának lenni.

Édesanyjukkal együtt egy illuzórikus, szinte elérhetetlennek tűnő képet formálnak. Pedig igaz, a hús-vér apróságok élvezik a napsütést, a hasukat csiklandozó zöld füvet, az anya melegségét és biztonságát.
A perzselő nyári melegben pedig néhány jégkocka is előkerül, hogy ne okozzon problémát nekik a túl nagy hőség. Így bármikor kedvükre hűsölhetnek. Micsoda tökéletes világ.

Ezek a golden retriever kölykök a világ legédesebb kutyái, tele vannak energiával, szeretettel, kedvességgel, sőt, ráadásul nem is túl gonoszak.
Gondolatok, +1:
Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon.

"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. (...)
Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. (...)

Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...)
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon."

Wass Albert