MegosztásGarantáltan mosolyt csal majd az arcodra ez a VIDEÓ!
Ha egy csomó puha, édes és önfeledten ugrándozó kiskutyát látunk egy helyen, lehetetlen, hogy ne támadjon jó kedvünk. Az alábbi videó, a legmakacsabb rosszkedvet is elűzi, a legborúsabb napunk egére is napsugarakat varázsol.Hat szőrgomolya hempereg a friss zöld fűben, látszólag semmi sem lehetetlen számunkra. Olyan könnyedén jönnek-mennek, hogy egy lefáradt, terhelésekkel teli nap után, már-már kedvünk támad kutyának lenni.
Édesanyjukkal együtt egy illuzórikus, szinte elérhetetlennek tűnő képet formálnak. Pedig igaz, a hús-vér apróságok élvezik a napsütést, a hasukat csiklandozó zöld füvet, az anya melegségét és biztonságát.
A perzselő nyári melegben pedig néhány jégkocka is előkerül, hogy ne okozzon problémát nekik a túl nagy hőség. Így bármikor kedvükre hűsölhetnek. Micsoda tökéletes világ.
Ezek a golden retriever kölykök a világ legédesebb kutyái, tele vannak energiával, szeretettel, kedvességgel, sőt, ráadásul nem is túl gonoszak.
Gondolatok, +1:
Mikor ezt olvasod, simogasd gyermeked.
Addig a tiéd ő, amíg ott van veled.
Öleld át kisfiad, mondd azt, hogy szereted,
Addig tedd meg ezt, ameddig teheted.
Ha a kicsi lányod kebledre öleled,
Érezni fogja ő, hogy nagyon szereted.
Ne mondd, hogy nincs időd.
Azt se, hogy fáradt vagy.
Nem jön vissza soha
Egy elmúlt pillanat.
Csengjen a fülében anyja szelíd hangja,
Pajzsként oltalmazza apja erős karja.
És amikor később útjára engeded,
Legyen útravaló a családszeretet.
Az idő múlását te észre sem veszed.
Mint madár fészkéből,
Kirepül gyermeked.
Várja őt az élet, tátong a messzeség,
Megoldandó dolog vár rá éppen elég.
Ha göröngyös útra téved a szekere,
Mindig legyen vele a fészek melege.
Mikor ezt olvasod, simogasd gyermeked.
Addig a tiéd ő, amíg ott van veled.
Öleld át kisfiad, mondd azt, hogy szereted,
Addig tedd meg ezt, ameddig teheted.
Ha a kicsi lányod kebledre öleled,
Érezni fogja ő, hogy nagyon szereted.
Ne mondd, hogy nincs időd.
Azt se, hogy fáradt vagy.
Nem jön vissza soha
Egy elmúlt pillanat.
Csengjen a fülében anyja szelíd hangja,
Pajzsként oltalmazza apja erős karja.
És amikor később útjára engeded,
Legyen útravaló a családszeretet.
Az idő múlását te észre sem veszed.
Mint madár fészkéből,
Kirepül gyermeked.
Várja őt az élet, tátong a messzeség,
Megoldandó dolog vár rá éppen elég.
Ha göröngyös útra téved a szekere,
Mindig legyen vele a fészek melege.
