Megosztás2 évig várta gazdáját: amikor megjött, örömében elájult a kutyus (+videó)
Noha alig néhány napja töltötték fel az internetre, már milliók látták azt a szívet melengető felvételt, melyen kutya és gazdája újra találkozik két hosszú év után.A gazdi, a pennsylvaniai Rebecca Ehalt éppen ennyi ideje él és dolgozik Szlovéniában, ahova – bár nagyon szerette volna – nem vihette magával kedvencét, a kis schnauzer Caseyt.
A kutyus annyira örült, hogy ennyi év után ismét vele lehet a gazdi, hogy szó szerint pár pillanatra még ki is ütötte magát. A felvétel maga az öröm, mindenki nevet, a gazdi abba sem tudja hagyni. A kutyus pedig remeg a boldogságtól, néhány pillanatra még el is ájul. A család egyébként azt is elárulta, hogy picit azért aggódtak a kis Casey szívéért, nehogy túlizgassa magát, így amint kicsit megnyugodtak a kedélyek, elvitték állatorvoshoz a schnauzert. A doktor mindenkit megnyugtatott: Casey a legnagyobb rendben van.
Érdekesség: 2 év egy felnőtt kistestű kutyus életében nagyjából 12-14 "emberi" évnek felel meg. Vajon hány ember várna ennyi éven át, ilyen rendíthetetlenül, mint ez a kis schnauzer?
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
