Máté Péter - Egy darabot a szívemből

Mikor hozzád indulok mindig izgatott vagyok,
Mindig valamit viszek, mindig valamit hiszek,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Mikor nálad ott vagyok, mindig boldogabb vagyok,
Mindig téged akarlak, mindig téged vigyázlak,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.

Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
Hiszen visszahív egy régi szerelem.
Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
De mondj már valamit, és amit mondasz elhiszem.

Mikor tőled eljövök irigy szomszédok között,
Mindig valamit hozok, mindig valamit lopok,
És mindig letörök egy darabot a szívemből.
Viccek, +1:
Azt mondja az apa a fiának:
- Gyere fiam, fogd a puskát, a kötelet, a kutyát, mert most megtanítlak medvét vadászni.
El is mennek, megállnak egy nagy fenyő alatt. A tetejébe ott a medve.
- Na most jól figyelj, elmondom, hogy járunk el. Én felmászok a fára, lelököm a medvét, a kutya úgy van betanítva, hogy amikor leesik valami a fáról a tökébe harap, erre összehúzza a négy lábát, te odaszaladsz, lekötöd és megvan a medve.
- Értem, értem, édesapám, de minek ide puska?

- ...hát, tudod azért fiam, mert ha netán a medve lökne le engem, akkor te fogd a puskát és lődd le a kutyát.