MegosztásÖleld, amíg kéri... Hallgasd, amíg mondja...
Öleld, amíg kéri!
Hallgasd, amíg mondja!
Szeresd, amíg hagyja!
Mert olyan gyorsan eljön a pillanat, amikor elindul és Te már nem kísérheted el!
Amikor már a saját útját járja, talán vissza sem pillantva rád!
Rád, aki aggódva figyeled és csak remélni tudod, hogy nem téved el az úton!
Hallgasd, amíg mondja!
Szeresd, amíg hagyja!
Mert olyan gyorsan eljön a pillanat, amikor elindul és Te már nem kísérheted el!
Amikor már a saját útját járja, talán vissza sem pillantva rád!
Rád, aki aggódva figyeled és csak remélni tudod, hogy nem téved el az úton!
Gondolatok, +1:
Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.
Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.
