Amikor még nem volt számítógép, se okos telefon........

Amikor még tudtunk örülni egymásnak, és nem számított kin milyen cipő van, vagy, hogy milyen márkása a biciklije.

Kimentünk az utcára focizni, biciklizni, játszani. Örültünk egymásnak.
Ez volt az igazi gyerekkor, nem pedig az, hogy méreg drága telefonokkal a kezükben ülnek a gyerekek a szobában, és nyomkodják.
Szerencsés az a gyerek, aki még tudja milyen önfeledten játszani a barátaival...
Gondolatok, +1:
Az anyaság alázat. Szolgálat és lemondás.
Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke.
Kétkedés és hit magadban. A hited őbenne. Az ő hite tebenned. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre. Könnyek a zuhany alatt.
Végtelen fáradtság. Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia.
Ismeretlen szívelszorulás. A szeme a szívedben. A hangod az övében.
A mosolya mindenhol. Az illata a lelkedben. Szövetség vele.
Az anyaság kötelék. Ragaszkodás és elengedés.
Kérdések magadnak, válaszok magadtól.
Az anyaság áldozat. És mindenekelőtt hála.
Hála annak, akit megszültél; és annak, aki téged megszült.