Keller Mariann: Ma még a tiéd

Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.

Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.

Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.

Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.

De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.

Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.

Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét.
Keller Mariann
Gondolatok, +1:
Soha, egyetlen percre se mondj le arról, amire igazán vágysz. Ne foglalkozz azzal, hogy mennyire lehetetlen, hogy mennyire nem látod az utat, mert azt hiszed, hogy valójában nincs is. Ne törődj a körülményekkel, hajítsd őket magad mögé, ne figyelj rájuk. A te dolgod csak az, hogy tedd azt, amit érzel, és menj a szíved után. Csináld, ha fáj, csináld, ha nem megy, ha akadályokba ütközöl, ha megállás nélkül hibázol, akkor is, ha mindenki kinevet, akkor igazán – hiszen ahol ennyi akadály van, ott valaminek lennie kell. Nincs olyan, hogy valamit nagyon szeretnél, és azért, mert más azt mondja, hogy nem lehet, te elhiszed neki. Csak az van, hogy a legnagyobb természetességgel hiszel magadban, abban, hogy megéri dolgozni érte, mert az út majd kirajzolódik magától – csak meg kell tanulnod hinni ebben.
Oravecz Nóra