MegosztásCsak szelíden gyermekem
Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad, ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam gyermek-mosolyod.
hogy teher leszek édes gyermekem
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad, ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.
Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam gyermek-mosolyod.
Gondolatok, +1:
Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!
Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet,
annyi esőt, hogy értékeld a napsütést,
annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked,
annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit,
annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat,
annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és
annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a végső búcsú.
Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!
Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet,
annyi esőt, hogy értékeld a napsütést,
annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked,
annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit,
annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat,
annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és
annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a végső búcsú.
