MegosztásNéha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek...
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom: szeretlek
Hogy bármikor történhet velem vagy veled valami
Hogy milyen jó hangodat hallani
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom: szeretlek
Hogy bármikor történhet velem vagy veled valami
Hogy milyen jó hangodat hallani
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk
Gondolatok, +1:
Soha, egyetlen percre se mondj le arról, amire igazán vágysz. Ne foglalkozz azzal, hogy mennyire lehetetlen, hogy mennyire nem látod az utat, mert azt hiszed, hogy valójában nincs is. Ne törődj a körülményekkel, hajítsd őket magad mögé, ne figyelj rájuk. A te dolgod csak az, hogy tedd azt, amit érzel, és menj a szíved után. Csináld, ha fáj, csináld, ha nem megy, ha akadályokba ütközöl, ha megállás nélkül hibázol, akkor is, ha mindenki kinevet, akkor igazán – hiszen ahol ennyi akadály van, ott valaminek lennie kell. Nincs olyan, hogy valamit nagyon szeretnél, és azért, mert más azt mondja, hogy nem lehet, te elhiszed neki. Csak az van, hogy a legnagyobb természetességgel hiszel magadban, abban, hogy megéri dolgozni érte, mert az út majd kirajzolódik magától – csak meg kell tanulnod hinni ebben.
Oravecz Nóra
Soha, egyetlen percre se mondj le arról, amire igazán vágysz. Ne foglalkozz azzal, hogy mennyire lehetetlen, hogy mennyire nem látod az utat, mert azt hiszed, hogy valójában nincs is. Ne törődj a körülményekkel, hajítsd őket magad mögé, ne figyelj rájuk. A te dolgod csak az, hogy tedd azt, amit érzel, és menj a szíved után. Csináld, ha fáj, csináld, ha nem megy, ha akadályokba ütközöl, ha megállás nélkül hibázol, akkor is, ha mindenki kinevet, akkor igazán – hiszen ahol ennyi akadály van, ott valaminek lennie kell. Nincs olyan, hogy valamit nagyon szeretnél, és azért, mert más azt mondja, hogy nem lehet, te elhiszed neki. Csak az van, hogy a legnagyobb természetességgel hiszel magadban, abban, hogy megéri dolgozni érte, mert az út majd kirajzolódik magától – csak meg kell tanulnod hinni ebben.
Oravecz Nóra
