MegosztásFazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.
Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.
Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.
Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.
Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.
Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.
Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.
Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"
Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!
Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.
Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.
Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.
Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.
Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"
Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.
Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.
De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.
Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.
Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.
Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.
Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:
őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,
hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.
S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.
Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.
Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.
Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.
Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.
Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.
Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.
Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.
Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.
Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.
Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.
Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.
Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.
Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.
Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.
Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"
Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!
Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.
Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.
Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.
Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.
Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"
Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.
Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.
De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.
Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.
Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.
Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.
Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:
őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,
hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.
S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.
Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.
Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.
Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.
Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.
Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.
Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.
Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.
Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.
Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!
Gondolatok, +1:
Új kórkép van kialakulóban: szeretethiány.
Oka: mindenki csak kapni akar, pénzt, hatalmat, autót, és minden fontosabb, mint a szeretet. Veszélyes a teljesítményhajszolás, a mindenáron győzni akarás, hogy a sikerért sokan feláldozzák mások megbecsülését, szeretetét. Pedig milyen rosszul teszik…
Az érzelmileg magára maradt ember előbb-utóbb számolhat valamilyen betegséggel. A magány a legsúlyosabb, legalattomosabb stresszhelyzet. A vegetatív idegrendszer izgalma (akaratunktól függetlenül) az egész szervezetet terheli: a szív gyorsabban ver, az erek beszűkülnek, emelkedik a vérnyomás, meggyorsul a légzés, szűkülnek a pupillák. Mindez a mellékvesében termelődő adrenalin, a noradrenalin és a kortizon hatása. A növekvő hormontermelés miatt csökkenni kezd a fertőzés és a gyulladás ellen védő fehérvérsejtek száma - és kialakul a betegség.
A szeretethiány testi megnyilvánulásai
• Fejfájás (migrén): lüktető fájdalom, depresszió.
• Szívműködési zavarok: pulzusszám- és vérnyomás-emelkedés, légszomj, félelem, infarktus. Ez utóbbi tünetei: mellkasi nyomásérzés, égő fájdalom, mely a bal karba vagy az állkapocsba sugárzik.
• Gyomorfájás: a gyomor felső részén érzett fájdalom, hányinger, hányás; mindez a stressz következtében kialakult nyálkahártya-gyulladásra vagy fekélybetegségre utal.
• Hátfájás: a magára maradt ember védekező reakciója következtében összehúzódik a hátizom. Következménye: nyaki és vállfájdalom.
• A bőr is sírni kezd, ha elveszik a szeretet: allergiás bőrgyulladás, ekcéma, viszketés alakulhat ki.
• Hirtelen hallásromlás is előfordulhat. Oka a belső fül kisereinek beszűkülése, a hallóideg sejtjeinek csökkenő vérellátása, részleges vagy teljes pusztulása.
A szeretethiány mindannyiunkat veszélyeztet, de leginkább azokat, akiknek önbecsülése egyetlen tulajdonságukon (képességükön) alapszik. Például azon, hogy szépek, fiatalok, sikeresek, stb. Aki egyetlen értékére összpontosít, nehezebben viseli, ha például a partnere elhagyja, vagy elfordul tőle a legjobb barátja. Már a távolodást is nehezebben dolgozza fel. Munkahelyi, szakmai sikertelenség, elismeréshiány is produkál szeretethiányt, és előhívja a fenti betegségtüneteket.
A pedagógusok helyzete a legrosszabb, hiszen tanítványaik, és a szülök, kritikáját egyszerre kell elviselniük. A rendőrök is kevés elismerést kapnak, pedig munkájuk sokszor életveszélyes. Az orvosok megbecsülése is egyre csökken, mert a közvélemény nehezen fogadja el, hogy vannak visszafordíthatatlan egészségi folyamatok. Jaj a művészeknek is, akiknek egyre nehezebb érvényesülni, mert mást díjaz a szakma, mást a média, mást a közönség és mást a kritikusok.
Hiba lenne minden hátfájást, minden pulzusszám-változást szeretethiánynak minősíteni, ahogy nem kell hivatalból sajnálni minden pedagógust, minden rendőrt, orvost sem. De nézzünk magunk köré, és vegyük észre a szeretethiány - lánykori nevén elmagányosodás -apróbb, nagyobb, csendes és kiáltó jeleit.
Tények, adatok
1. Minden harmadik házasság válással végződik, vagyis nő az egyedül élők, főként nők száma.
2. Hihetetlenül magas a nyugtató jellegű gyógyszerek fogyasztása.
3. Egyre több nő fogyaszt alkoholt, és már nem is társaságban, hanem otthon, titokban. A kábítószerekről nem is beszélve…
4. Sok a magányos nyaraló, akik az év két rövid hetében akarnak feltétlenül szerelmesek, és boldogok lenni.
5. Már a gyerekek sem tudnak társasjátékot játszani. Szívesebben nyomkodják, persze egyedül, az elektronikus játékok gombjait.
Ugye, most már érted, miért fontos az, hogy egy kis időre lelassíts, és magad köré nézz?! Az idő szalad, és egyszer csak azt veszed észre, hogy elmentél olyan dolgok mellett, amelyek fontosak lettek volna számodra. Ne szégyelld kimondani a bűvös szót: szeretlek! Ne habozz, ha arról van szó, hogy magadat kell adnod a szeretteidnek. Minden egyes darab, amit magadból adsz annak, aki szeret, többszörösen megtérül. Lassíts, és éld meg a pillanatokat! Nagyon rövid bevillanásokról van csupán szó, de ha nem veszed figyelembe ezeket, később hiányozni fognak. Ne engedd, hogy elmenjen melletted az idő. Ne várj arra, hogy a következő jobb lesz, vagy holnap gazdagabb leszel! Mindig a MOST számítson. Tanuld meg értékelni a szeretetet, mert ha egyszer elveszíted mások bizalmát és szeretetét, ha magadra maradsz, akkor nem lesz, aki figyelmeztet arra, hogy mindannyian érző lények vagyunk, akik szeretetre vágyunk. Hidd el, később nagyon bánni fogod, ha nem hallgatsz ránk…
Új kórkép van kialakulóban: szeretethiány.
Oka: mindenki csak kapni akar, pénzt, hatalmat, autót, és minden fontosabb, mint a szeretet. Veszélyes a teljesítményhajszolás, a mindenáron győzni akarás, hogy a sikerért sokan feláldozzák mások megbecsülését, szeretetét. Pedig milyen rosszul teszik…
Gondoltad volna?
Az érzelmileg magára maradt ember előbb-utóbb számolhat valamilyen betegséggel. A magány a legsúlyosabb, legalattomosabb stresszhelyzet. A vegetatív idegrendszer izgalma (akaratunktól függetlenül) az egész szervezetet terheli: a szív gyorsabban ver, az erek beszűkülnek, emelkedik a vérnyomás, meggyorsul a légzés, szűkülnek a pupillák. Mindez a mellékvesében termelődő adrenalin, a noradrenalin és a kortizon hatása. A növekvő hormontermelés miatt csökkenni kezd a fertőzés és a gyulladás ellen védő fehérvérsejtek száma - és kialakul a betegség.
Árulkodó tünetek
A szeretethiány testi megnyilvánulásai
• Fejfájás (migrén): lüktető fájdalom, depresszió.
• Szívműködési zavarok: pulzusszám- és vérnyomás-emelkedés, légszomj, félelem, infarktus. Ez utóbbi tünetei: mellkasi nyomásérzés, égő fájdalom, mely a bal karba vagy az állkapocsba sugárzik.
• Gyomorfájás: a gyomor felső részén érzett fájdalom, hányinger, hányás; mindez a stressz következtében kialakult nyálkahártya-gyulladásra vagy fekélybetegségre utal.
• Hátfájás: a magára maradt ember védekező reakciója következtében összehúzódik a hátizom. Következménye: nyaki és vállfájdalom.
• A bőr is sírni kezd, ha elveszik a szeretet: allergiás bőrgyulladás, ekcéma, viszketés alakulhat ki.
• Hirtelen hallásromlás is előfordulhat. Oka a belső fül kisereinek beszűkülése, a hallóideg sejtjeinek csökkenő vérellátása, részleges vagy teljes pusztulása.
Mindenki veszélyben lehet
A szeretethiány mindannyiunkat veszélyeztet, de leginkább azokat, akiknek önbecsülése egyetlen tulajdonságukon (képességükön) alapszik. Például azon, hogy szépek, fiatalok, sikeresek, stb. Aki egyetlen értékére összpontosít, nehezebben viseli, ha például a partnere elhagyja, vagy elfordul tőle a legjobb barátja. Már a távolodást is nehezebben dolgozza fel. Munkahelyi, szakmai sikertelenség, elismeréshiány is produkál szeretethiányt, és előhívja a fenti betegségtüneteket.
A pedagógusok helyzete a legrosszabb, hiszen tanítványaik, és a szülök, kritikáját egyszerre kell elviselniük. A rendőrök is kevés elismerést kapnak, pedig munkájuk sokszor életveszélyes. Az orvosok megbecsülése is egyre csökken, mert a közvélemény nehezen fogadja el, hogy vannak visszafordíthatatlan egészségi folyamatok. Jaj a művészeknek is, akiknek egyre nehezebb érvényesülni, mert mást díjaz a szakma, mást a média, mást a közönség és mást a kritikusok.
Figyelmeztető jelek
Hiba lenne minden hátfájást, minden pulzusszám-változást szeretethiánynak minősíteni, ahogy nem kell hivatalból sajnálni minden pedagógust, minden rendőrt, orvost sem. De nézzünk magunk köré, és vegyük észre a szeretethiány - lánykori nevén elmagányosodás -apróbb, nagyobb, csendes és kiáltó jeleit.
Tények, adatok
1. Minden harmadik házasság válással végződik, vagyis nő az egyedül élők, főként nők száma.
2. Hihetetlenül magas a nyugtató jellegű gyógyszerek fogyasztása.
3. Egyre több nő fogyaszt alkoholt, és már nem is társaságban, hanem otthon, titokban. A kábítószerekről nem is beszélve…
4. Sok a magányos nyaraló, akik az év két rövid hetében akarnak feltétlenül szerelmesek, és boldogok lenni.
5. Már a gyerekek sem tudnak társasjátékot játszani. Szívesebben nyomkodják, persze egyedül, az elektronikus játékok gombjait.
Állj meg egy pillanatra!
Ugye, most már érted, miért fontos az, hogy egy kis időre lelassíts, és magad köré nézz?! Az idő szalad, és egyszer csak azt veszed észre, hogy elmentél olyan dolgok mellett, amelyek fontosak lettek volna számodra. Ne szégyelld kimondani a bűvös szót: szeretlek! Ne habozz, ha arról van szó, hogy magadat kell adnod a szeretteidnek. Minden egyes darab, amit magadból adsz annak, aki szeret, többszörösen megtérül. Lassíts, és éld meg a pillanatokat! Nagyon rövid bevillanásokról van csupán szó, de ha nem veszed figyelembe ezeket, később hiányozni fognak. Ne engedd, hogy elmenjen melletted az idő. Ne várj arra, hogy a következő jobb lesz, vagy holnap gazdagabb leszel! Mindig a MOST számítson. Tanuld meg értékelni a szeretetet, mert ha egyszer elveszíted mások bizalmát és szeretetét, ha magadra maradsz, akkor nem lesz, aki figyelmeztet arra, hogy mindannyian érző lények vagyunk, akik szeretetre vágyunk. Hidd el, később nagyon bánni fogod, ha nem hallgatsz ránk…
