MegosztásTanácsok egy nagymamától: Ha valaha szerelmes leszel…
Egy nagymama őszinte levele kis unokájához. Ezt az összes nőnek el kell olvasnia!
“Édes unokám!
Ha majd szerelmes leszel, figyelj arra, hogy a választottad tisztában legyen azzal, hogy melyik a kedvenc színed, és hogy hogyan szereted reggelente elfogyasztani a kávédat. Olyan valakibe legyél szerelmes, aki úgy imád téged, amilyen vagy, mosolyog, amikor te is mosolyogsz, és együtt érez, amikor arra van szükséged. Egyszóval: mindent megtesz, hogy boldog légy!
Légy egy olyan férfiba szerelmes, aki a szívedre hajtja a fejét, hogy érezze, miként „dobog” a szerelme, aki képes mindenki előtt megcsókolni, és mérhetetlenül büszke arra, hogy a te kezedet foghatja. Légy egy olyan férfi mellett, aki bármijét képes feláldozni érted, és szándékosan sosem okoznak bánatot neked.
Válassz egy olyan párt, aki a hibáiddal együtt fogad el, akinek te vagy a tökéletes. Egy olyan férfit mellett horgonyozz le, aki minden egyes reggel melletted szeretne felébredni, és minden este téged szeretne a karjába zárni.
A szerető Nagyid!”
“Édes unokám!
Ha majd szerelmes leszel, figyelj arra, hogy a választottad tisztában legyen azzal, hogy melyik a kedvenc színed, és hogy hogyan szereted reggelente elfogyasztani a kávédat. Olyan valakibe legyél szerelmes, aki úgy imád téged, amilyen vagy, mosolyog, amikor te is mosolyogsz, és együtt érez, amikor arra van szükséged. Egyszóval: mindent megtesz, hogy boldog légy!
Légy egy olyan férfiba szerelmes, aki a szívedre hajtja a fejét, hogy érezze, miként „dobog” a szerelme, aki képes mindenki előtt megcsókolni, és mérhetetlenül büszke arra, hogy a te kezedet foghatja. Légy egy olyan férfi mellett, aki bármijét képes feláldozni érted, és szándékosan sosem okoznak bánatot neked.
Válassz egy olyan párt, aki a hibáiddal együtt fogad el, akinek te vagy a tökéletes. Egy olyan férfit mellett horgonyozz le, aki minden egyes reggel melletted szeretne felébredni, és minden este téged szeretne a karjába zárni.
A szerető Nagyid!”
Gondolatok, +1:
Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szép szerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.
Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkü hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán ha bottal járnék! No még csak az hiányzik!
Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, mint, hogy ha dolgom volna.
Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket --
A múltkor is, amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:
eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.
Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet,
hogy én már a fölröppenő madártól is megijedek?
és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet
és mindegyik mögül a fiamat hallom -- igen, a köhögésedet,
de a fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet.
Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te,
nem féltelek a kilengő, magas házaktól
s a krokodilusos tavaktól se,
a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak
vagy csak játszanak,
álarc van rajtuk, mint a szüreti bálos ördögökön
s bohócos nagy kalap,
de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül,
ki van az én szívem is verve, hét vassal körös-körül.
Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szép szerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.
Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkü hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán ha bottal járnék! No még csak az hiányzik!
Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, mint, hogy ha dolgom volna.
Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket --
A múltkor is, amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:
eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.
Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet,
hogy én már a fölröppenő madártól is megijedek?
és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet
és mindegyik mögül a fiamat hallom -- igen, a köhögésedet,
de a fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet.
Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te,
nem féltelek a kilengő, magas házaktól
s a krokodilusos tavaktól se,
a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak
vagy csak játszanak,
álarc van rajtuk, mint a szüreti bálos ördögökön
s bohócos nagy kalap,
de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül,
ki van az én szívem is verve, hét vassal körös-körül.
