MegosztásHány éves a fiad?
Hány éves a fiad?
- 18.
- Van telefonja?
- Igen..
- A bátyja kinőtt ruháit hordja?
- Nem, mindig új ruhákat szeretne.
- Mennyit adsz neki naponta?
- 500-800 forint.
- És neked mennyi van most a zsebedben?
- A kenyérre való...
- És ő most hol van?
- Pizzázóba a haverjaival.
- És te hova mész?
- Dolgozni, hogy neki mindene meglegyen amit szeretne.
Körülbelül így van, de egyesek ezt nem veszik észre.
Tiszteljétek a szüleiteket mert megérdemlik!
- 18.
- Van telefonja?
- Igen..
- A bátyja kinőtt ruháit hordja?
- Nem, mindig új ruhákat szeretne.
- Mennyit adsz neki naponta?
- 500-800 forint.
- És neked mennyi van most a zsebedben?
- A kenyérre való...
- És ő most hol van?
- Pizzázóba a haverjaival.
- És te hova mész?
- Dolgozni, hogy neki mindene meglegyen amit szeretne.
Körülbelül így van, de egyesek ezt nem veszik észre.
Tiszteljétek a szüleiteket mert megérdemlik!
Gondolatok, +1:
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
