MegosztásApának is születni kell
Aranyosi Ervin: Apának is születni kell
Apának is születni kell, s ott lenni, vele élni!
(Ha szükséges, egy pelenkát, te is ki tudsz cserélni!)
A szeretet szép perceit nem pótolhatja semmi!
Nagy kihívás a feladat: – Hogy kell apának lenni?
Figyelni, hogy nő gyermeked, már az is egy ajándék,
s mutasd a férfi szerepet, s ez legyen közös játék!
Nézd hogyan nő az értelme, hogyan tágul világa,
foglalkozz vele, szánj időt, s hidd, ez a legfőbb vágya!
Apának lenni egyszerű, s tanulni kéne mégis,
rájössz majd közben, – mit, hogyan? – s hidd el segít az ég is.
Van ki munkába menekül, így igazolja másnak,
hogy jó apa, mindent megad, megteremt a családnak.
Ám nem minden a pénz, vagyon, gyermeked másra vágyik,
veled lenni és játszani, az együtt lét hiányzik.
Anyának lenni sem könnyebb, nem is kell azzá válnod,
gyermeked visszaigazol, amikor jól csinálod!
Nem kincseket vár tőled Ő, nem mesés gazdagságot,
az együtt töltött percekből alkot egy szebb világot.
Többet adhatsz személyesen, szánd rá idődet bőven,
figyeld hogy bontja szárnyait, mivé lesz a jövőben!
Apának is születni kell, s ott lenni, vele élni!
(Ha szükséges, egy pelenkát, te is ki tudsz cserélni!)
A szeretet szép perceit nem pótolhatja semmi!
Nagy kihívás a feladat: – Hogy kell apának lenni?
Figyelni, hogy nő gyermeked, már az is egy ajándék,
s mutasd a férfi szerepet, s ez legyen közös játék!
Nézd hogyan nő az értelme, hogyan tágul világa,
foglalkozz vele, szánj időt, s hidd, ez a legfőbb vágya!
Apának lenni egyszerű, s tanulni kéne mégis,
rájössz majd közben, – mit, hogyan? – s hidd el segít az ég is.
Van ki munkába menekül, így igazolja másnak,
hogy jó apa, mindent megad, megteremt a családnak.
Ám nem minden a pénz, vagyon, gyermeked másra vágyik,
veled lenni és játszani, az együtt lét hiányzik.
Anyának lenni sem könnyebb, nem is kell azzá válnod,
gyermeked visszaigazol, amikor jól csinálod!
Nem kincseket vár tőled Ő, nem mesés gazdagságot,
az együtt töltött percekből alkot egy szebb világot.
Többet adhatsz személyesen, szánd rá idődet bőven,
figyeld hogy bontja szárnyait, mivé lesz a jövőben!
Gondolatok, +1:
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
