MegosztásJézus mondja
Egyedül vagy?
- Ott vagyok veled....
Nincs kihez szóljál?
- Beszélgess velem....
Nem tudsz aludni?
- Imádkozzál
Fáj a magány?
- Hagyatkozz rám.
Nincs ki szeressen?
- Szeretlek én
Bántanak, megszólnak?
- Megértelek én
Elhagyott mindenki?
- Én veled vagyok.
Beteg és fáradt vagy?
- Gyógyítód vagyok.
Hozzám jöhetsz, amikor érzed
Nem bírod tovább, nehéz az élet
Hozzám jöhetsz, én mindig várlak.
Szívem ajtaja feléd kitárva.
Fontos vagy nekem, nagyon szeretlek
Meghaltam érted ott a kereszten
Ne hordozd tovább egyedül a bajod
Keresztem alatt lerakhatod.
Add kezedet- fogom erősen
Add szívedet- tisztítja vérem
Add életed, s érte cserébe
Örök életet adok tenéked
- Ott vagyok veled....
Nincs kihez szóljál?
- Beszélgess velem....
Nem tudsz aludni?
- Imádkozzál
Fáj a magány?
- Hagyatkozz rám.
Nincs ki szeressen?
- Szeretlek én
Bántanak, megszólnak?
- Megértelek én
Elhagyott mindenki?
- Én veled vagyok.
Beteg és fáradt vagy?
- Gyógyítód vagyok.
Hozzám jöhetsz, amikor érzed
Nem bírod tovább, nehéz az élet
Hozzám jöhetsz, én mindig várlak.
Szívem ajtaja feléd kitárva.
Fontos vagy nekem, nagyon szeretlek
Meghaltam érted ott a kereszten
Ne hordozd tovább egyedül a bajod
Keresztem alatt lerakhatod.
Add kezedet- fogom erősen
Add szívedet- tisztítja vérem
Add életed, s érte cserébe
Örök életet adok tenéked
Gondolatok, +1:
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
