MegosztásJézus mondja
Egyedül vagy?
- Ott vagyok veled....
Nincs kihez szóljál?
- Beszélgess velem....
Nem tudsz aludni?
- Imádkozzál
Fáj a magány?
- Hagyatkozz rám.
Nincs ki szeressen?
- Szeretlek én
Bántanak, megszólnak?
- Megértelek én
Elhagyott mindenki?
- Én veled vagyok.
Beteg és fáradt vagy?
- Gyógyítód vagyok.
Hozzám jöhetsz, amikor érzed
Nem bírod tovább, nehéz az élet
Hozzám jöhetsz, én mindig várlak.
Szívem ajtaja feléd kitárva.
Fontos vagy nekem, nagyon szeretlek
Meghaltam érted ott a kereszten
Ne hordozd tovább egyedül a bajod
Keresztem alatt lerakhatod.
Add kezedet- fogom erősen
Add szívedet- tisztítja vérem
Add életed, s érte cserébe
Örök életet adok tenéked
- Ott vagyok veled....
Nincs kihez szóljál?
- Beszélgess velem....
Nem tudsz aludni?
- Imádkozzál
Fáj a magány?
- Hagyatkozz rám.
Nincs ki szeressen?
- Szeretlek én
Bántanak, megszólnak?
- Megértelek én
Elhagyott mindenki?
- Én veled vagyok.
Beteg és fáradt vagy?
- Gyógyítód vagyok.
Hozzám jöhetsz, amikor érzed
Nem bírod tovább, nehéz az élet
Hozzám jöhetsz, én mindig várlak.
Szívem ajtaja feléd kitárva.
Fontos vagy nekem, nagyon szeretlek
Meghaltam érted ott a kereszten
Ne hordozd tovább egyedül a bajod
Keresztem alatt lerakhatod.
Add kezedet- fogom erősen
Add szívedet- tisztítja vérem
Add életed, s érte cserébe
Örök életet adok tenéked
Gondolatok, +1:
Szép életem volt akkor, amikor még
nagymamám karjaiban érezhettem azt
a határtalanul jóleső ember-melegséget,
amitől a gyermek-lélek szeretetet kap.
Szép életem volt akkor, amikor még
kötényébe rejthettem kihullt könnyeim,
azon könnyeket, melyek kicsordulni vágytak,
hogy ne égessék túlságosan léleksebeim.
Szép élet volt akkor, mikor dérezüstös haján
kezem puha lágysága szálat simított,
mert érintésem nyomán úgy ragyogott szeme,
mint a legeslegtündöklőbb égi csillagok.
Szép volt biz, nagyon szép, minden pillanat,
ami róla szólt, s emlékként szívemben maradt,
mert az én nagymamám olyan asszony volt,
ki előtt a szeretet is méltán meghajolt.
Szép életem volt akkor, amikor még
nagymamám karjaiban érezhettem azt
a határtalanul jóleső ember-melegséget,
amitől a gyermek-lélek szeretetet kap.
Szép életem volt akkor, amikor még
kötényébe rejthettem kihullt könnyeim,
azon könnyeket, melyek kicsordulni vágytak,
hogy ne égessék túlságosan léleksebeim.
Szép élet volt akkor, mikor dérezüstös haján
kezem puha lágysága szálat simított,
mert érintésem nyomán úgy ragyogott szeme,
mint a legeslegtündöklőbb égi csillagok.
Szép volt biz, nagyon szép, minden pillanat,
ami róla szólt, s emlékként szívemben maradt,
mert az én nagymamám olyan asszony volt,
ki előtt a szeretet is méltán meghajolt.
