MegosztásJózsef Attila: Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz
József Attila: Majd megöregszel
Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, – azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.
Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.
Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
“Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem.”
“Mit is tehettem volna?” – kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.
Tetszett? Akkor ne felejtsd el megosztani!
Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, – azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.
Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.
Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
“Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem.”
“Mit is tehettem volna?” – kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.
Tetszett? Akkor ne felejtsd el megosztani!
Gondolatok, +1:
Édesanyád sose bántsd
Karjaiddal öleld át,
Puszit adj az arcára
Simogatást a hajára.
Addig örülj amíg él
Amíg ő él boldog légy,
Mert ha nem lesz bánhatod
Nem lesz neked támaszod.
Ő adott neked életet
Boldogságot, szeretetet
Szíve alatt hordozott,
Nagy fájdalommal a világra hozott.
De ő lett a legboldogabb,
Hogy te a gyermeke vagy
Minden kincse, szeme fénye
Úgy vigyáz ő a gyermekére.
Ha szomorú vigasztald,
Ha öreg lesz óvd meg majd,
Ha beteg lesz ápold,
Mert senki más, csak ő a támaszod.
Még öregen is megóv ő
Úgy vigyázz rád,
Hogy semmi baj ne érjen
Mert ő a te édesanyád.
Büszke légy rá,
Hogy ő az édesanyád,
Vigyázz rá nagyon,
Öleld meg őt minden egyes napon...
Soha ne bántsd édesanyád
Édesanyád sose bántsd
Karjaiddal öleld át,
Puszit adj az arcára
Simogatást a hajára.
Addig örülj amíg él
Amíg ő él boldog légy,
Mert ha nem lesz bánhatod
Nem lesz neked támaszod.
Ő adott neked életet
Boldogságot, szeretetet
Szíve alatt hordozott,
Nagy fájdalommal a világra hozott.
De ő lett a legboldogabb,
Hogy te a gyermeke vagy
Minden kincse, szeme fénye
Úgy vigyáz ő a gyermekére.
Ha szomorú vigasztald,
Ha öreg lesz óvd meg majd,
Ha beteg lesz ápold,
Mert senki más, csak ő a támaszod.
Még öregen is megóv ő
Úgy vigyázz rád,
Hogy semmi baj ne érjen
Mert ő a te édesanyád.
Büszke légy rá,
Hogy ő az édesanyád,
Vigyázz rá nagyon,
Öleld meg őt minden egyes napon...
